A lemezjátszás reneszánsza nem csupán egy nosztalgikus visszatérés a múltba, hanem egy tudatos választás a digitális zenehallgatás steril világával szemben. Sokan éppen a klasszikus zene esetében fedezik fel újra a bakelitlemezek varázsát, hiszen ez a műfaj különösen érzékeny a hangzásbeli nüanszokra.
A klasszikus zene, a maga komplexitásával és dinamikai skálájával, sokkal gazdagabb élményt nyújt bakelitről, mint tömörített formátumokban. A lemezjátszó, a tű és a lemez közötti fizikai kapcsolat révén, képes visszaadni azokat a finom részleteket, amik a digitális formátumokban elvesznek. Gondoljunk csak egy halk hegedűszólóra, vagy egy nagybőgő mély, rezonáló hangjára – ezek az apró, de lényeges elemek teszik igazán különlegessé a klasszikus zene élményét.
A bakelitlemez nem csupán egy adathordozó, hanem egy műtárgy, amely a zeneszerző szándékát, a zenészek virtuozitását és a hangmérnökök precíz munkáját hordozza magában.
A lemezjátszás aktív részvételt kíván a hallgatótól. A lemez kiválasztása, a tű óvatos elhelyezése a barázdákban, a hangerő finomhangolása – mindezek a rituálék hozzájárulnak a zenehallgatás élményének elmélyítéséhez. Ez a tudatosság különösen fontos a klasszikus zene esetében, ahol a figyelem elkalandozása értékes pillanatokat veszíthet el.
A lemezjátszás tehát nem csupán a hangminőségről szól, hanem a zenehallgatás minőségéről is. A klasszikus zene pedig kiváló partner ebben a folyamatban, hiszen a maga komplexitásával és mélységével méltó módon honorálja a bakelitlemezre fordított figyelmet és törődést.
A lemezjátszó alkatrészei és funkcióik: Részletes áttekintés
A lemezjátszó, bár egyszerűnek tűnhet, számos precízen megtervezett alkatrészből áll, melyek együttesen teszik lehetővé a klasszikus zene analóg élvezetét. A legfontosabb elemek a következők:
- Lemezjátszó talp (plinth): Ez a váz adja a stabilitást. A klasszikus zene esetében különösen fontos a rezgések minimalizálása, ezért a talp anyaga és konstrukciója kulcsfontosságú. A nehezebb, masszívabb talpak általában jobban teljesítenek.
- Lemezjátszó tányér (platter): Erre helyezzük a lemezt. A tányér anyaga (pl. alumínium, akril) és súlya befolyásolja a forgás stabilitását. A stabil forgás elengedhetetlen a pontos hangvisszaadáshoz, ami a klasszikus zene komplexitásánál kiemelten fontos.
- Hangkar (tonearm): A hangkar vezeti a hangszedőt a lemez barázdáiban. A hangkar tömegének és geometriájának pontos beállítása kritikus a lemez sérülésének elkerülése és a pontos hangvisszaadás érdekében. A klasszikus zene dinamikus tartománya különösen érzékeny a helytelen beállításokra.
- Hangszedő (cartridge): A hangszedő alakítja át a barázdákban található fizikai információkat elektromos jellé. Két fő típusa van: mozgó mágneses (MM) és mozgó tekercses (MC). Az MC hangszedők általában precízebb hangvisszaadást kínálnak, ami a klasszikus zene finom árnyalatainak érzékeléséhez elengedhetetlen lehet.
- Motor és meghajtás: A motor biztosítja a tányér forgását. A meghajtás lehet szíjhajtású (belt-drive) vagy közvetlen hajtású (direct-drive). A szíjhajtás a motor zaját jobban csillapítja, ami a klasszikus zene csendesebb szakaszainál előnyt jelenthet.
A lemezjátszó alkatrészeinek optimális összhangja elengedhetetlen a klasszikus zene autentikus és élvezetes hallgatásához. Minden elem, a talptól a hangszedőig, hozzájárul a végső hangképhez.
A fenti alkatrészek mellett fontos a tűnyomás pontos beállítása is, mely a hangszedő súlyát jelenti a lemezen. A helytelen tűnyomás ronthatja a hangminőséget és károsíthatja a lemezt. A klasszikus zenei felvételek gyakran érzékenyebbek a tűnyomásra a dinamikatartományuk miatt.
Végül, de nem utolsósorban, a phono előerősítő (phono stage) feladata a hangszedő által generált gyenge jelet felerősíteni, hogy a erősítő megfelelően kezelni tudja. A jó minőségű phono előerősítő kulcsfontosságú a részletgazdag és dinamikus hangzás eléréséhez, ami a klasszikus zene hallgatásakor elengedhetetlen.
A lemeztányér szerepe: Anyagok, tömeg és a rezgések csillapítása
A lemeztányér nem csupán egy forgó felület; kulcsfontosságú szerepet játszik a hangminőségben, különösen a klasszikus zene esetében, ahol a dinamika és a finom részletek kritikusak. Anyaga, tömege és a rezgések csillapításának módja mind-mind befolyásolja a lejátszás pontosságát.
A tányér anyaga meghatározza, hogy mennyire képes elnyelni a nem kívánt rezgéseket. A leggyakoribb anyagok közé tartozik az öntött alumínium, az akril és a különféle kompozit anyagok. Az alumínium szilárd és stabil, míg az akril jobb rezgéscsillapító tulajdonságokkal rendelkezhet. A kompozit anyagok célja éppen a legjobb tulajdonságok kombinálása.
A tányér tömege szintén lényeges. Egy nagyobb tömegű tányér stabilabban forog, és kevésbé hajlamos a sebességváltozásra, ami a klasszikus zene komplexebb részeinél különösen fontos. A kisebb tömegű tányérok gyorsabban érik el a kívánt sebességet, de kevésbé ellenállóak a külső behatásokkal szemben.
A rezgések csillapítása a legfontosabb feladat. A nem kívánt rezgések ugyanis torzíthatják a hangot, elmosva a finom részleteket és rontva a dinamikát.
A rezgéscsillapítást a tányér anyagán kívül különböző megoldásokkal is fokozhatják. Ilyen például a speciális alátétek (pl. parafa, filc), vagy a tányér belső felületére ragasztott csillapító anyagok. Ezek a megoldások célja, hogy minimalizálják a tű által keltett rezgések továbbterjedését a lejátszó többi részére, és megakadályozzák, hogy azok visszajussanak a tűbe.
A megfelelő lemeztányér tehát biztosítja a stabil és pontos lejátszást, lehetővé téve, hogy a klasszikus zene minden árnyalatát élvezhessük.
A hangkar működése és beállításai: Típusok, geometria és a hangszedő optimalizálása
A klasszikus zene lemezről történő hallgatása során a hangkar kulcsszerepet játszik a hangminőségben. Két fő típusa létezik: a pivotális (csapágyas) és a lineáris. A pivotális karok a lemezjátszó tengelyéhez vannak rögzítve, és egy íven mozognak, míg a lineáris karok egyenes vonalban követik a barázdát, elméletileg pontosabb leolvasást biztosítva. A lineáris karok azonban általában drágábbak és bonyolultabbak.
A hangkar geometriája kritikus fontosságú a torzítás minimalizálása érdekében. A hangkar túlnyúlása (overhang) és a függőleges nyomkövetési szög (VTA) a legfontosabb beállítások. A túlnyúlás azt jelenti, hogy a hangszedő tűje mennyivel nyúlik túl a lemezjátszó tengelyén. A helyes túlnyúlás beállításával minimalizálható a torzítás a lemez belső barázdáinál. A VTA a hangszedő tűjének szöge a lemezhez képest. Helytelen VTA esetén a magas hangok tompábbak, a mélyek pedig hangsúlyosabbak lehetnek.
A hangszedő optimalizálása szorosan összefügg a hangkar beállításaival. A hangszedő súlya és a tűnyomás beállítása elengedhetetlen. A túl nagy tűnyomás károsíthatja a lemezt, míg a túl alacsony ugráláshoz vezethet. A hangszedő típusa (MM vagy MC) is befolyásolja a hangkar beállításait. Az MC hangszedők általában érzékenyebbek a beállításokra, és jobb minőségű előerősítőt igényelnek.
A hangkar és a hangszedő helyes beállítása a klasszikus zene hallgatásakor a részletgazdag, torzításmentes hangzás elérésének alapja.
A rezonancia szintén fontos tényező. A hangkar és a hangszedő együttesen egy rezonáns rendszert alkotnak. Ha a rezonancia frekvenciája túl alacsony vagy túl magas, az befolyásolhatja a hangminőséget. A megfelelő hangkar kiválasztásával, ami kompatibilis a használt hangszedővel, minimalizálható a rezonancia káros hatása.
A klasszikus zene összetettsége és dinamikai tartománya különösen érzékennyé teszi a hallgatót a hangkar beállításainak pontosságára. A gondos beállításokkal a lemezjátszó képes visszaadni a zenemű minden árnyalatát, így a hallgatás élménye gazdagabb és teljesebb lesz.
A hangszedő technológiái: MM, MC, és a kristály hangszedők összehasonlítása
A klasszikus zene lemezjátszóról történő hallgatása során a hangszedő kulcsszerepet játszik a végső hangminőségben. Három fő típust különböztetünk meg: MM (Moving Magnet), MC (Moving Coil) és a kristály hangszedőket. Mindegyik technológia más elven működik, és eltérő hangzást, valamint árkategóriát képvisel.
Az MM hangszedők a legelterjedtebbek, köszönhetően a relatíve alacsony áruknak és a könnyű használatuknak. Működésük lényege, hogy a tűszár végén egy apró mágnes mozog a tekercsek közelében, indukálva ezzel elektromos jelet. Előnyük a magas kimeneti jelszint, ami lehetővé teszi, hogy közvetlenül a phono előerősítőre csatlakoztassuk őket. A cserélhető tű is gyakori előnyük.
Az MC hangszedők ezzel szemben a tekercset mozgatják a mágneses térben. Bár a tekercsek sokkal kisebbek és könnyebbek, a kimeneti jelszint is alacsonyabb, ezért speciális, alacsony zajszintű phono előerősítőre van szükség. Az MC hangszedők általában részletesebb és pontosabb hangzást biztosítanak, de drágábbak és a tű cseréje is bonyolultabb, gyakran a teljes hangszedő cseréjét igényli.
A hangszedő technológiája jelentősen befolyásolja a lemezjátszó által közvetített hangminőséget, különösen a klasszikus zene esetében, ahol a finom részletek és a dinamikai tartomány pontos visszaadása elengedhetetlen.
A kristály hangszedők, bár régebbi technológiát képviselnek, még mindig fellelhetők bizonyos lemezjátszókban. Ezek a hangszedők piezoelektromos anyagokat használnak az elektromos jel generálására a tű mozgásának hatására. Jellemzőjük a magas kimeneti jelszint, de a hangminőségük kevésbé kifinomult, mint az MM vagy MC hangszedőké, ezért klasszikus zene hallgatására kevésbé ajánlottak. Gyakran használják őket olcsóbb, hordozható lemezjátszókban.
A tű szerepe és karbantartása: Típusok, anyagok és a tisztítás fontossága
A lemezjátszó tűje a klasszikus zene élvezetének egyik legkritikusabb eleme. Ez a parányi alkatrész olvassa le a lemez barázdáit, és alakítja át rezgéssé, melyet a hangszedő elektromos jellé konvertál. Két fő típusa létezik: a gömbölyű (conical) és az elliptikus tű. Az elliptikus tű pontosabban követi a barázdákat, így részletesebb hangzást biztosít, ami különösen fontos a klasszikus zene finom árnyalatainak visszaadásához. Az anyaghasználat is lényeges; a gyémánt tűk a legelterjedtebbek, mivel rendkívül tartósak és kiváló hangminőséget garantálnak.
A tű karbantartása elengedhetetlen a lemezek és a tű élettartamának meghosszabbításához, valamint a tökéletes hangminőség megőrzéséhez. A por és a szennyeződések lerakódnak a tűn, ami torzítást és a lemezek károsodását okozhatja.
A rendszeres tisztítás – speciális tűtisztító kefével és folyadékkal – a legfontosabb lépés a lemezjátszó tűjének gondozásában.
A tisztítást minden lejátszás előtt érdemes elvégezni. A használt tisztító folyadék minősége is számít, kerüljük az agresszív oldószereket. A tű állapotát időnként szakemberrel is ellenőriztessük, és szükség esetén cseréljük ki, hogy a klasszikus zene élménye továbbra is tökéletes maradjon.
A lemezjátszó meghajtási rendszerei: Szíjhajtás, direkt hajtás, és a köztes megoldások
A lemezjátszó meghajtási rendszere alapvetően meghatározza a hangminőséget, különösen a klasszikus zene finom árnyalatainak visszaadásakor. Két fő típust különböztetünk meg: a szíjhajtású és a direkt hajtású rendszereket. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, melyek befolyásolják a zenei élményt.
A szíjhajtású lemezjátszók esetében a motor egy gumiszíj segítségével forgatja a tányért. Ennek az az előnye, hogy a motor vibrációja kevésbé jut el a tányérra, így tisztább, zajmentesebb hangzást eredményez. Ez különösen fontos a klasszikus zene halk, dinamikus részeinél, ahol a legkisebb zaj is zavaró lehet. A szíjhajtású rendszerek általában olcsóbbak is, de a szíj idővel elhasználódhat és cserére szorulhat.
Ezzel szemben a direkt hajtású lemezjátszók esetében a motor közvetlenül a tányér alatt helyezkedik el, és közvetlenül forgatja azt. Ez azonnali indítást és pontos fordulatszám-szabályozást tesz lehetővé, ami előnyös lehet DJ-k számára, de klasszikus zene hallgatásakor kevésbé kritikus. A direkt hajtású rendszerek hajlamosabbak a motor vibrációjának átvitelére, ami zajosabb hangzást eredményezhet, bár a modern direkt hajtású rendszerekben ezt a problémát jelentősen csökkentették.
A klasszikus zene szerelmesei számára a szíjhajtású lemezjátszók általában a jobb választást jelentik, mivel a zajmentesebb működés lehetővé teszi a zene finom részleteinek teljes élvezetét.
Vannak köztes megoldások is, amelyek a két rendszer előnyeit próbálják ötvözni, például a motor rezgését csillapító anyagok használata, vagy a motor és a tányér közötti távolság növelése. A megfelelő meghajtási rendszer kiválasztása nagyban függ a hallgató egyéni preferenciáitól és a rendelkezésre álló költségvetéstől.
Az előerősítő jelentősége és kiválasztása: RIAA korrekció és az impedancia illesztése
A lemezjátszó hangja rendkívül halk, ezért van szükség előerősítőre. Ez az eszköz emeli a jelet a vonalszintűre, ami már alkalmas a végerősítő fogadására. Azonban a lemezek hanganyagát rögzítéskor módosítják, hogy több zene férjen el, és a zajszintet csökkentsék. Itt jön képbe a RIAA korrekció.
A RIAA (Recording Industry Association of America) korrekció egy szabványosított frekvencia-kiegyenlítés, amit az előerősítő végez el. Rögzítéskor a mély hangokat tompítják, a magasakat pedig kiemelik. Az előerősítőben a RIAA korrekció éppen fordítva működik: kiemeli a mélyeket és tompítja a magasakat, így állítva vissza az eredeti hangzást. Enélkül a klasszikus zene élvezete elképzelhetetlen lenne, hiszen a mélyvonósok és a nagyzenekari hangzás hiányozna.
Egy másik fontos szempont az impedancia illesztése. A hangszedő impedanciája eltérhet, ezért az előerősítőnek képesnek kell lennie az illesztésre. A nem megfelelő impedancia illesztés torzításhoz és a hangminőség romlásához vezethet. A legtöbb előerősítő lehetővé teszi az impedancia beállítását, így a hangszedőhöz optimális értéket választhatjuk.
A RIAA korrekció és az impedancia illesztése elengedhetetlen a lemezjátszó által közvetített klasszikus zene pontos és részletgazdag visszaadásához.
Az előerősítő kiválasztásakor tehát figyeljünk a RIAA korrekció meglétére, az impedancia illesztés lehetőségére, és a hangminőségre. A jó minőségű előerősítő jelentősen javíthatja a lemezjátszás élményét, és lehetővé teszi, hogy a klasszikus zene minden árnyalatát élvezhessük.
A lemezek tisztítása és tárolása: Megelőzés, tisztítási módszerek és a megfelelő tárolás
A klasszikus zenei lemezek élettartama és a lejátszás minősége nagymértékben függ a megfelelő tisztítástól és tárolástól. A por és a szennyeződések nem csupán a hangminőséget rontják, de a tűt is károsíthatják.
A megelőzés a legfontosabb! Mindig tiszta kézzel fogjuk meg a lemezeket a szélénél vagy a címkénél. A lejátszás előtt használjunk egy szénszálas kefét a por eltávolítására, körkörös mozdulatokkal a barázdák irányában.
Ha a lemez szennyezettebb, szükség lehet nedves tisztításra. Léteznek speciális lemezmosó folyadékok és gépek, de házilag is készíthetünk oldatot desztillált vízből és kevés izopropil-alkoholból. Fontos, hogy a lemezt teljesen megszárítsuk a lejátszás előtt!
A lemezeket mindig függőlegesen tároljuk, hogy elkerüljük a deformálódást.
A tárolásra szolgáló borítók is fontosak. A belső borítók legyenek antisztatikusak, hogy ne vonzzák a port. A külső borító pedig védelmet nyújt a fizikai sérülések ellen.
Kerüljük a közvetlen napfényt és a hőforrásokat, mivel ezek károsíthatják a lemezeket. A megfelelő tárolás és tisztítás biztosítja, hogy a klasszikus zene élménye hosszú távon is tökéletes maradjon.
A lemezjátszó beállítása lépésről lépésre: Szintezés, tűnyomás, antiskating
A lemezjátszó beállítása kulcsfontosságú a klasszikus zene élvezetéhez. A pontatlan beállítások torz hangzást, a lemezek károsodását, sőt, a tű idő előtti kopását is okozhatják. Három alapvető lépés van, amire oda kell figyelni: a szintezés, a tűnyomás beállítása és az antiskating.
A szintezés az első és legfontosabb lépés. A lemezjátszónak vízszintesen kell állnia ahhoz, hogy a tű egyenletesen kövesse a barázdákat. Használjon vízmértéket a lemezjátszó tetején, és állítsa a lábakat addig, amíg tökéletesen vízszintes nem lesz. Egy ferde lemezjátszó egyenetlen hangzást eredményez, ami különösen a klasszikus zenében, ahol a finom dinamikai különbségek is számítanak, zavaró lehet.
A következő lépés a tűnyomás beállítása. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő súlyt kell beállítani a tűre, hogy az optimális mélységben kövesse a barázdákat. A túl nagy tűnyomás károsíthatja a lemezt, míg a túl kicsi tűnyomás gyenge hangzáshoz és ugráláshoz vezethet. A gyártó által megadott tűnyomást a hangszedő kézikönyvében találja. Általában egy skálázott ellensúllyal lehet beállítani a karon.
Végül, de nem utolsósorban, be kell állítani az antiskatinget. A lemezjátszó karja, a barázdák geometriája miatt, befelé húzódik. Az antiskating kompenzálja ezt az erőt, és biztosítja, hogy a tű egyenletesen terhelje a barázdák mindkét oldalát. Az antiskating beállítását általában a tűnyomással megegyező értékre kell állítani. Az antiskating helytelen beállítása aszimmetrikus hangzáshoz vezethet, ami a klasszikus zene sztereó képének pontosságát rontja.
A tökéletes beállítás finomhangolást igényelhet, de a befektetett idő meghálálja magát: a klasszikus zene felvételei a lehető legtisztább és legteljesebb formában szólalnak meg.
Ne feledje, a pontos beállítás nem csak a hangminőség javítását szolgálja, hanem a lemezek és a tű élettartamát is meghosszabbítja, lehetővé téve, hogy hosszú éveken át élvezhesse kedvenc klasszikus zenei felvételeit.
A klasszikus zene lemezek sajátosságai: Felvételek minősége, kiadások és a zenei élmény
A klasszikus zenei lemezek világa különleges figyelmet érdemel, mivel a felvételek minősége, a különböző kiadások és azok interpretációi mind-mind jelentősen befolyásolják a zenei élményt. A klasszikus zene esetében különösen fontos a hangzás hűsége, hiszen a hangszerek bonyolult összjátéka, a dinamikai különbségek csak akkor érvényesülnek igazán, ha a felvétel ezt megfelelően visszaadja.
A régi, analóg felvételek gyakran rendelkeznek egy sajátos, meleg hangzással, ami a digitális felvételekből hiányozhat. Ugyanakkor a modern, digitálisan remasterelt kiadások tisztábbak és részletgazdagabbak lehetnek. Fontos figyelembe venni a kiadókat és a hangmérnököket is, mivel az ő munkájuk nagymértékben meghatározza a végeredményt.
A különböző kiadások összehasonlítása izgalmas lehet. Egy híres mű többféle interpretációja elérhető lemezen, különböző karmesterek és zenekarok előadásában. Ezek a változatok apró részletekben térhetnek el egymástól, ami a zenei élményt is gyökeresen megváltoztathatja. Érdemes több felvételt is meghallgatni, hogy megtaláljuk a számunkra legkedvesebb verziót.
A klasszikus zenei lemezek esetében a felvétel minősége nem csupán technikai kérdés, hanem a művészi kifejezés szerves része. A jó minőségű felvétel lehetővé teszi, hogy a hallgató teljes mélységében átélje a zeneszerző és az előadók szándékait.
A lemezjátszó beállításai is kulcsfontosságúak a klasszikus zene élvezetéhez. A megfelelő tűnyomás, a hangszedő beállítása és a lemezjátszó rezgéscsillapítása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a lemez a lehető legjobban szóljon. A klasszikus zene dinamikája és finom hangszínei különösen érzékenyek a rossz beállításokra.
A monofónikus és sztereó lemezek közötti különbségek: Hangzásbeli eltérések és a lejátszásuk
A monofónikus (mono) és sztereó lemezek közötti alapvető különbség a hang rögzítésének módjában rejlik. A mono lemezeken a hanginformáció egyetlen csatornán kerül rögzítésre, ami azt jelenti, hogy a lemezjátszó tűje csak egyféleképpen mozog a barázdában. Ezzel szemben a sztereó lemezeknél a hang két csatornán kerül rögzítésre, lehetővé téve a hangszerek térbeli elhelyezkedésének érzékelését.
Hangzásbeli különbségek szempontjából a mono lemezek hangja általában közvetlenebb és koncentráltabb, míg a sztereó lemezek szélesebb hangszínpadot kínálnak, ami a klasszikus zenénél különösen fontos a zenekar tagjainak elhelyezkedésének érzékeltetéséhez.
A sztereó lemezek lejátszásához sztereó lemezjátszó szükséges, melynek tűje mindkét csatornát képes olvasni, míg a mono lemezek lejátszhatók sztereó lemezjátszóval is, bár a mono hangszedővel történő lejátszás autentikusabb élményt nyújthat.
Fontos megjegyezni, hogy a mono lemezeket sztereó hangszedővel lejátszva a hangszedő mindkét csatornája ugyanazt a jelet veszi fel, míg a sztereó lemezeket mono hangszedővel lejátszva a térbeli információ elveszik, és a hang egyetlen csatornán szólal meg.
A lemezjátszó és a digitális zene összehasonlítása: Előnyök és hátrányok a klasszikus zene hallgatásában
A klasszikus zene hallgatásakor a lemezjátszó és a digitális zene közötti választás sok tényezőtől függ. A lemezjátszó analóg hangzása sokak szerint melegebb, természetesebb, és jobban visszaadja a klasszikus zeneművek gazdag textúráját. A tű, ahogy végigfut a barázdákon, egyedi élményt nyújt, szinte kézzelfoghatóvá teszi a zenét.
A digitális zene előnye a kényelem. Könnyen hozzáférhető, hordozható, és nem igényel különösebb karbantartást. Viszont a digitális tömörítés során a hang információvesztést szenvedhet, ami a klasszikus zene finom árnyalatait kevésbé teszi élvezhetővé. A dinamikatartomány is szűkebb lehet, ami egy szimfonikus zenekar erejét tompíthatja.
Azonban a modern, nagy felbontású digitális formátumok (pl. FLAC, WAV) sokat javítottak ezen a helyzeten, és sok esetben megközelítik a lemezjátszó hangminőségét, miközben megőrzik a digitális zene előnyeit.
A lemezjátszó használata aktívabb zenehallgatást kíván. A lemezeket cserélni kell, a tűt tisztítani, a lemezjátszót karbantartani. Ez a rituálé sokak számára a zenehallgatás szerves része, ami elmélyíti a klasszikus zene élményét. A digitális zene ezzel szemben passzívabb, háttérzene hallgatására alkalmasabb.
A lemezjátszóhoz használható kiegészítők: Lemezsúlyok, alátétek, és a hangminőség javítása
A klasszikus zene lemezeken való hallgatása során a tökéletes hangzás elérése érdekében érdemes kiegészítőket használni. A lemezsúlyok célja, hogy stabilizálják a lemezt a tányéron, minimalizálva a rezgéseket és a torzításokat. Ez különösen fontos a vastagabb, nehezebb lemezeknél, de a vékonyabb vinylek is profitálhatnak belőle.
Az alátétek (slipmat) szintén fontos szerepet játszanak. Különböző anyagokból készülhetnek, mint például filc, parafa, vagy bőr, és mindegyik más hangzást eredményezhet. A filc alátétek lágyabb hangzást biztosítanak, míg a parafa alátétek a részleteket hangsúlyozzák. A megfelelő alátét kiválasztása az egyéni ízléstől és a rendszer többi komponensétől is függ.
A lemezjátszó kiegészítők használata finomhangolást tesz lehetővé, amivel a klasszikus zene finom árnyalatai még jobban érvényesülhetnek.
A hangminőség javítására további eszközök is rendelkezésre állnak, például a rezgéscsillapító talpak a lemezjátszó alá, melyek a külső rezgések hatását csökkentik. Fontos megjegyezni, hogy a kiegészítők hatása szinergikus lehet, tehát a kombinált használatuk hozhatja a legjobb eredményt a klasszikus zene hallgatásakor.
