A szennyvíz, mint fogalom, sokkal többet takar, mint pusztán a lefolyóba kerülő használt vizet. Ide tartozik minden olyan folyadék, amely emberi tevékenység eredményeként szennyeződött, legyen szó ipari termelésről, mezőgazdasági tevékenységről vagy éppen háztartási hulladékról. A probléma gyökere abban rejlik, hogy a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szennyvíz számos veszélyes anyagot tartalmaz, amelyek komoly károkat okozhatnak a környezetben és az emberi egészségben.
Ezek az anyagok lehetnek szerves szennyezők (például élelmiszer-maradékok, ürülék), szervetlen szennyezők (például nehézfémek, nitrátok), vagy akár patogén mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok). A szennyvízbe kerülő gyógyszermaradványok és hormonok további, egyre nagyobb figyelmet kapó problémát jelentenek, hiszen hosszú távú hatásaik még nem teljesen ismertek.
A jelen cikk célja, hogy részletesen feltárja a szennyvíz környezeti és egészségkárosító hatásait, bemutatva a különböző szennyező anyagok konkrét hatásmechanizmusait és a leginkább veszélyeztetett területeket. Emellett foglalkozunk a lehetséges megelőzési és kezelési módszerekkel is, hangsúlyozva a fenntartható szennyvízgazdálkodás fontosságát.
A szennyvíz okozta környezeti és egészségügyi problémák globális méreteket öltenek, és sürgős, átfogó megoldásokat igényelnek.
Vizsgáljuk meg a szennyvíz hatásait a vízi ökoszisztémákra, a talajra és a levegőre, valamint az emberi egészségre. Célunk, hogy a cikk elolvasása után az olvasó mélyebb megértést nyerjen a szennyvíz problémaköréről és a megoldási lehetőségekről.
A szennyvíz fogalma és keletkezése: Háztartási, ipari és mezőgazdasági szennyvizek
A szennyvíz fogalma rendkívül széles, lényegében minden olyan elhasznált víz ide tartozik, amely emberi tevékenység eredményeként szennyeződött. A keletkezési helye és a szennyezőanyagok típusa alapján három fő csoportot különböztetünk meg: háztartási, ipari és mezőgazdasági szennyvizeket.
A háztartási szennyvíz a lakóépületekben, intézményekben (iskolák, kórházak) keletkezik. Fő összetevői a fekáliák, vizelet, mosószerek, tisztítószerek, ételmaradékok és egyéb háztartási hulladékok. Fontos jellemzője a magas szervesanyag-tartalom, ami a lebomlás során oxigént von el a vízből, veszélyeztetve a vízi élővilágot.
Az ipari szennyvizek a legváltozatosabbak, mivel szinte minden iparág saját, speciális szennyezőanyagokat bocsát ki. A vegyiparban például mérgező vegyszerek, nehézfémek, oldószerek kerülhetnek a szennyvízbe. A papírgyártás során lignin és más cellulózból származó anyagok szennyezik a vizet. Az élelmiszeripar szennyvize magas szervesanyag-tartalommal rendelkezik. Az ipari szennyvizek kezelése gyakran speciális technológiákat igényel a veszélyes anyagok eltávolítása érdekében.
A mezőgazdasági szennyvizek elsősorban a növénytermesztésből és az állattenyésztésből származnak. A növénytermesztés során a műtrágyákból és növényvédő szerekből származó nitrátok, foszfátok és peszticidek kerülhetnek a vizekbe. Az állattenyésztés során a trágya nagy mennyiségű szerves anyagot, baktériumokat és antibiotikumokat tartalmazhat. A mezőgazdasági szennyvizek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a vizek eutrofizációjához, azaz a tápanyagokkal való túltelítettségéhez.
A szennyvíz keletkezési helyének és összetételének ismerete elengedhetetlen a megfelelő tisztítási technológiák kiválasztásához és alkalmazásához, a környezeti és egészségügyi kockázatok minimalizálása érdekében.
A különböző típusú szennyvizek eltérő kezelést igényelnek. A háztartási szennyvíz általában biológiai tisztítással kezelhető, míg az ipari szennyvíz esetében gyakran szükség van kémiai és fizikai eljárások alkalmazására is a speciális szennyezőanyagok eltávolításához. A mezőgazdasági szennyvizek kezelése során a tápanyagok eltávolítása és a baktériumok számának csökkentése a legfontosabb cél.
A szennyvíz összetétele: Szerves és szervetlen szennyezőanyagok, mikroszennyezők
A szennyvíz komplex összetétele nagymértékben befolyásolja annak környezeti és egészségkárosító hatásait. A szennyvízben található szennyezőanyagok széles skálája két fő csoportba sorolható: szerves és szervetlen szennyezőanyagok.
A szerves szennyezőanyagok közé tartoznak a fehérjék, szénhidrátok, zsírok és olajok, melyek főként háztartási és ipari tevékenységekből származnak. Ezek a vegyületek a természetes vizekbe kerülve lebomlanak, ami oxigénfogyasztást okoz. Ez az oxigénhiány súlyosan károsítja a vízi ökoszisztémát, veszélyeztetve a halak és más vízi élőlények életét. A túlzott szervesanyag-terhelés eutrofizációhoz is vezethet, ami a vizek algákkal való túlzott elszaporodását eredményezi.
A szervetlen szennyezőanyagok között találhatók nehézfémek (pl. ólom, kadmium, higany), nitrátok, foszfátok és sók. A nehézfémek, még kis mennyiségben is, toxikusak lehetnek a vízi élőlényekre és az emberre is, mivel felhalmozódhatnak a táplálékláncban. A nitrátok és foszfátok, hasonlóan a szerves anyagokhoz, hozzájárulnak az eutrofizációhoz. A magas sótartalom pedig károsíthatja a mezőgazdasági területeket öntözés során, és befolyásolhatja a talaj szerkezetét.
A legújabb kutatások rámutatnak a mikroszennyezők jelentőségére, melyek a szennyvízben rendkívül alacsony koncentrációban vannak jelen, mégis komoly környezeti és egészségkárosító hatással bírhatnak.
A mikroszennyezők közé tartoznak a gyógyszermaradványok, hormonok, peszticidek, kozmetikai termékekből származó anyagok és ipari vegyi anyagok. Ezek a vegyületek a hagyományos szennyvíztisztítási eljárásokkal gyakran nem távolíthatók el teljes mértékben, így bekerülhetnek a felszíni és felszín alatti vizekbe. A mikroszennyezők hormonrendszert károsító hatásúak lehetnek, antibiotikum-rezisztenciát okozhatnak, és egyéb krónikus betegségek kialakulásához járulhatnak hozzá. Az ivóvízbe jutva pedig közvetlen egészségügyi kockázatot jelentenek az emberre.
A szennyvízkezelés hiányának közvetlen hatásai a felszíni vizekre
A szennyvízkezelés hiánya közvetlen és súlyos következményekkel jár a felszíni vizekre, legyen szó folyókról, tavakról vagy akár tengerparti vizekről. A kezeletlen szennyvíz bevezetése a vizekbe azonnal megváltoztatja azok kémiai és biológiai összetételét.
Az egyik leggyakoribb probléma az eutrofizáció, ami a tápanyagok, főként nitrogén és foszfor túlzott bekerüléséből adódik. Ezek a tápanyagok serkentik az algák és más vízi növények túlzott növekedését, ami algavirágzáshoz vezet. Az algavirágzás elzárja a napfényt a mélyebb rétegek elől, így a vízben élő növények elpusztulnak, és a bomlási folyamatok oxigént vonnak el a vízből.
Az oxigénhiány (hipoxia vagy anoxia) halpusztulást és más vízi élőlények pusztulását okozhatja. Ez az ökoszisztéma teljes összeomlásához vezethet, és hosszú távon befolyásolja a víz minőségét és a biodiverzitást.
A kezeletlen szennyvíz számos patogént is tartalmaz, például baktériumokat, vírusokat és parazitákat. Ezek a patogének a fürdőzők, a halászok és a vízi sportokat űzők számára közvetlen egészségügyi kockázatot jelentenek, fertőzéseket és betegségeket okozva.
A szennyvízkezelés elmaradása nem csupán a víz minőségét rontja, hanem az egész ökoszisztémát veszélyezteti, és komoly gazdasági károkat is okozhat a turizmus és a halászat terén.
A szennyvízben található szerves anyagok bomlása szintén hozzájárul a vízminőség romlásához. A bomlási folyamatok során kellemetlen szagok keletkeznek, és a víz zavarossá válik, ami esztétikai problémákat okoz, és csökkenti a víz rekreációs értékét.
A nehézfémek és más mérgező anyagok, melyek a szennyvízben előfordulhatnak, bioakkumulálódhatnak a táplálékláncban, ami hosszú távon káros hatással lehet az emberekre és a vadon élő állatokra egyaránt.
Az eutrofizáció: A tápanyagterhelés következményei a vízi ökoszisztémákra
A szennyvízben lévő tápanyagok, különösen a nitrogén- és foszfortartalom, jelentősen hozzájárulnak az eutrofizáció kialakulásához a vízi ökoszisztémákban. Ez a folyamat a vizek tápanyagokkal való túlzott dúsulását jelenti, ami láncreakciót indít el, komoly környezeti problémákat okozva.
A tápanyagok túlzott jelenléte a vízi növények, különösen az algák és a cianobaktériumok (kékalgák) robbanásszerű elszaporodásához vezet. Ezt nevezzük algavirágzásnak. Bár a növények fotoszintézise oxigént termel, a túlzott mennyiségű biomassza elbomlása során jelentős oxigénfogyasztás következik be. A víz oxigénszintje kritikus szintre csökkenhet, ami a halak és más vízi élőlények pusztulásához vezet.
Az eutrofizáció nem csak az oxigénhiányt okozza. Az algavirágzások gyakran toxikus anyagokat termelnek, amelyek veszélyeztetik az ivóvízbázisokat, a fürdővizet és a halászatot. Ezek a toxinok az emberi egészségre is ártalmasak lehetnek, bőrirritációt, emésztési problémákat, sőt, súlyosabb esetekben idegrendszeri károsodást is okozhatnak.
A szennyvíztisztítás hiánya, vagy a nem megfelelő tisztítási technológiák alkalmazása a legfőbb oka a vizek eutrofizációjának, ami súlyos ökológiai és gazdasági következményekkel jár.
Ezen kívül, az elpusztult algák és más szerves anyagok lerakódása a vízfenéken iszapréteget képez, ami tovább rontja a vízminőséget és a vízi élőhelyek állapotát. A biodiverzitás csökkenése is egy gyakori következmény, mivel a specializáltabb fajok nem képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
A mezőgazdasági területekről származó műtrágyák, valamint a nem megfelelően kezelt kommunális szennyvíz egyaránt hozzájárulnak a tápanyagterheléshez. Ezért a fenntartható szennyvízkezelés és a felelős tápanyag-gazdálkodás kulcsfontosságú a vizeink védelme és az eutrofizáció megelőzése szempontjából.
A szennyvíz okozta oxigénhiány és annak hatásai a vízi élővilágra
A szennyvíz szervesanyagai, különösen a folyókba és tavakba kerülve, komoly oxigénhiányt okozhatnak. Ez a folyamat a biológiai oxigénigény (BOI) növekedésével kezdődik, ami azt jelenti, hogy a mikroorganizmusok a szerves anyagok lebontásához jelentős mennyiségű oxigént használnak fel. Minél több szerves anyag kerül a vízbe, annál nagyobb lesz az oxigénfogyasztás.
Az oxigénhiány legközvetlenebb áldozatai a vízi élőlények. A halak, rákok, kagylók és más vízi szervezetek oxigénre vannak utalva a légzéshez. Ha a víz oxigéntartalma kritikus szintre csökken, ezek az élőlények elpusztulhatnak, ami halpusztuláshoz vezethet. Ez különösen veszélyes a érzékenyebb fajokra, amelyeknek magasabb az oxigénigényük.
A halpusztulás nem az egyetlen következmény. Az oxigénhiány megváltoztatja a vízi ökoszisztémát. Az oxigénigényes élőlények eltűnésével a helyüket oxigénszegény környezetet jobban tűrő fajok vehetik át, mint például bizonyos baktériumok és férgek. Ez a fajösszetétel megváltozása hosszú távon befolyásolhatja a vízminőséget és a táplálékláncot.
A szennyvíz okozta oxigénhiány tehát nem csupán a halak pusztulását jelenti, hanem a vízi ökoszisztéma teljes átalakulását, ami a biológiai sokféleség csökkenéséhez és a vízminőség romlásához vezet.
Ezen kívül az oxigénhiány elősegítheti a toxikus anyagok felszabadulását a vízfenék üledékéből. Az anaerob (oxigénmentes) körülmények között bizonyos baktériumok szulfátokat redukálhatnak szulfidokká, amelyek mérgezőek a vízi élőlényekre és kellemetlen szagot áraszthatnak.
A szennyvíz közvetlen hatásai a talajvízre és a talajra
A szennyvíz talajba és talajvízbe kerülése súlyos és közvetlen károkat okozhat. A nem megfelelően kezelt szennyvíz szerves és szervetlen anyagok, kórokozók és toxikus vegyületek komplex keverékét tartalmazza, melyek mindegyike potenciálisan veszélyezteti a talaj és a talajvíz minőségét.
A talajban a szerves anyagok lebomlása oxigénhiányt okozhat, ami a talajélet elpusztulásához vezet. Ez rontja a talaj szerkezetét és tápanyag-szolgáltató képességét. A szennyvízben lévő nitrogén- és foszfortartalmú anyagok a talajba szivárogva eutrofizációt okozhatnak a talajvízben és a felszíni vizekben, ami algák túlzott elszaporodásához, a víz minőségének romlásához és a vízi élőlények pusztulásához vezethet.
A szennyvízben található nehézfémek, mint például a kadmium, a higany és az ólom, a talajban felhalmozódhatnak, és hosszú távon szennyezhetik azt. Ezek a fémek bekerülhetnek a táplálékláncba, veszélyeztetve az emberi egészséget is. A talajvízbe jutva pedig a ivóvízbázisokat is szennyezhetik, ami komoly közegészségügyi problémákat okozhat.
A kórokozók, mint például baktériumok, vírusok és paraziták, szintén bekerülhetnek a talajvízbe a szennyvízből. Ezek a kórokozók fertőző betegségeket terjeszthetnek, különösen a nem megfelelően kezelt ivóvíz fogyasztása esetén. A talajban maradó kórokozók pedig a mezőgazdasági terményekbe is bejuthatnak, tovább növelve a fertőzés kockázatát.
A szennyvíz talajba jutása a talajvíz kémiai összetételének drasztikus megváltozását eredményezheti, ami hosszú távon tönkreteheti az adott terület ökoszisztémáját, és ellehetetlenítheti a tiszta ivóvízhez való hozzáférést.
Összességében a szennyvíz közvetlen hatásai a talajra és a talajvízre rendkívül komplexek és súlyosak. A megfelelő szennyvízkezelés elengedhetetlen a környezet és az emberi egészség védelme érdekében.
A szennyvízben található patogének: Bakteriumok, vírusok, paraziták
A szennyvíz nem csupán kémiai szennyezőket tartalmaz, hanem jelentős mennyiségű patogént is, amelyek komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Ezek a patogének baktériumok, vírusok és paraziták formájában jelenhetnek meg, és a szennyvízzel való érintkezés útján terjedhetnek.
A baktériumok közül a Salmonella, Escherichia coli (E. coli) és Vibrio cholerae a leggyakoribb kórokozók. Ezek a baktériumok hasmenést, hányást, lázat és súlyosabb esetekben akár halálos megbetegedéseket is okozhatnak, különösen a gyermekek, idősek és legyengült immunrendszerű egyének körében. Az E. coli bizonyos törzsei, mint például az O157:H7, vérzéses hasmenést és veseelégtelenséget is kiválthatnak.
A vírusok, mint például a norovírus, rotavírus és hepatitis A vírus, szintén gyakori szennyvízi szennyezők. Ezek a vírusok jellemzően gyomor-bélrendszeri panaszokat okoznak, de a hepatitis A vírus májkárosodást is eredményezhet. A vírusok rendkívül fertőzőképesek, és kis mennyiségben is képesek megbetegíteni az embereket.
A paraziták, mint a Giardia lamblia és a Cryptosporidium, a szennyvízben szintén megtalálhatók. Ezek a paraziták a vékonybélben telepednek meg, és hasmenést, hasi görcsöket és súlyvesztést okoznak. A Cryptosporidium különösen veszélyes lehet legyengült immunrendszerű betegek számára.
A szennyvízben található patogének terjedése súlyos közegészségügyi problémákat okozhat, különösen ott, ahol a szennyvízkezelés hiányos vagy nem megfelelő.
A szennyvízben lévő patogének bejuthatnak az ivóvízforrásokba, a termőföldbe és a felszíni vizekbe. A nem megfelelően kezelt szennyvízzel öntözött növények fogyasztása, a szennyezett vízben való fürdés vagy úszás, valamint a szennyezett víz közvetlen fogyasztása mind kockázatot jelent a patogénekkel való fertőzésre.
A szennyvízkezelés célja éppen az, hogy eltávolítsa vagy inaktiválja ezeket a patogéneket, ezáltal csökkentve a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt kockázatot. A hatékony szennyvízkezelési technológiák, mint például a fertőtlenítés klórral, ózonnal vagy UV-sugárzással, kulcsfontosságúak a patogének terjedésének megakadályozásában.
A szennyvíz terjesztette betegségek: Kolera, tífusz, hepatitis A és egyéb fertőzések
A szennyvízben található patogének súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek, különösen a nem megfelelően kezelt szennyvíz közvetlen vagy közvetett fogyasztása esetén. A kolera, a tífusz, a hepatitis A és számos egyéb fertőzés terjedése szorosan összefügg a szennyvíz által szennyezett vízkészletekkel.
A kolera, amelyet a Vibrio cholerae baktérium okoz, súlyos hasmenést és hányást okoz, ami gyors dehidratációhoz és akár halálhoz is vezethet. Jellemzően szennyezett vízzel és élelmiszerrel terjed, gyakran a szennyvíz elöntése vagy szivárgása következtében.
A tífusz, a Salmonella typhi baktérium okozta betegség, lázzal, fejfájással, hasfájással és székrekedéssel jár. A fertőzés forrása általában a tífuszos betegek székletével szennyezett víz vagy élelmiszer.
A hepatitis A, egy vírusos májgyulladás, szintén szennyezett víz és élelmiszer útján terjed. Bár általában enyhébb lefolyású, mint más hepatitis típusok, a máj károsodását okozhatja, és hosszú ideig betegállományt eredményezhet.
A felsoroltakon kívül a szennyvíz számos más fertőzést is terjeszthet, beleértve a:
- Giardiasis (Giardia lamblia parazita okozta hasmenéses betegség)
- Cryptosporidiosis (Cryptosporidium parazita okozta hasmenéses betegség)
- Shigellosis (Shigella baktérium okozta vérhas)
- Polio (bár a védőoltások sokat javítottak a helyzeten, a szennyvíz továbbra is hordozhatja a vírust)
A szennyvízben található kórokozók jelentik az egyik legnagyobb globális egészségügyi kockázatot, különösen a fejlődő országokban, ahol a megfelelő szennyvízkezelés hiányos.
A szennyvíz megfelelő kezelése és a tiszta vízhez való hozzáférés biztosítása elengedhetetlen a fenti betegségek terjedésének megakadályozása érdekében. A higiéniai szabályok betartása, például a rendszeres kézmosás, szintén kulcsfontosságú a fertőzések elkerülésében.
A szennyvízben található nehézfémek és azok egészségkárosító hatásai
A szennyvíz komoly veszélyt jelent a környezetre és az emberi egészségre, különösen a benne található nehézfémek miatt. Ezek a nehézfémek, mint például a kadmium (Cd), a higany (Hg), az ólom (Pb) és az arzén (As), természetes módon is előfordulnak a környezetben, de az ipari tevékenység, a bányászat és a mezőgazdaság jelentősen növeli a koncentrációjukat a szennyvízben.
A szennyvízből a nehézfémek bekerülhetnek a talajba, a vizekbe és a táplálékláncba. A talajba kerülve gátolják a növények növekedését és fejlődését, a vizekbe jutva pedig károsítják a vízi élőlényeket. A táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe jutva pedig súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak.
A nehézfémek krónikus expozíciója számos betegséghez vezethet. Például a kadmium károsítja a veséket és a csontokat, növeli a rák kockázatát. A higany idegrendszeri károsodást okozhat, különösen a fejlődő agyban, ezért a terhes nők és a kisgyermekek különösen veszélyeztetettek. Az ólom befolyásolja az idegrendszer működését, csökkentheti az intelligenciát és viselkedési problémákat okozhat. Az arzén pedig bőrrákot, tüdőrákot és más daganatos megbetegedéseket okozhat.
A szennyvízben található nehézfémek jelentik az egyik legsúlyosabb kockázatot az emberi egészségre, mivel hosszú távon felhalmozódhatnak a szervezetben, és visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak.
Fontos, hogy a szennyvíztisztítás során a nehézfémeket hatékonyan eltávolítsák, és szigorú szabályozásokkal korlátozzák az ipari kibocsátásokat. Emellett a lakosságnak is oda kell figyelnie a háztartási hulladékok megfelelő kezelésére, hogy minél kevesebb nehézfém kerüljön a szennyvízbe.
A szennyvízben található gyógyszermaradványok és hormonok: Endokrin rendszert károsító hatások
A szennyvízben jelen lévő gyógyszermaradványok és hormonok komoly veszélyt jelentenek mind a környezetre, mind az emberi egészségre. Ezek az anyagok, még alacsony koncentrációban is, endokrin rendszert károsító hatásokat válthatnak ki, ami azt jelenti, hogy befolyásolják a hormonok termelését, szállítását és hatását a szervezetben.
A leggyakoribb szennyvízben megtalálható gyógyszerek közé tartoznak a fájdalomcsillapítók (pl. ibuprofen, paracetamol), antibiotikumok, vérnyomáscsökkentők és a fogamzásgátló tabletták. Utóbbiak különösen problémásak, mivel ösztrogént tartalmaznak, amely a hím halak elnőiesedéséhez vezethet a vizekben. Ez a folyamat, más néven feminizáció, súlyosan veszélyezteti a halpopulációk szaporodását és fennmaradását.
Az antibiotikumok jelenléte a szennyvízben antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulásához vezethet. Ez egy globális probléma, mivel a rezisztens baktériumok által okozott fertőzések nehezebben kezelhetők, és súlyosabb betegségekhez vezethetnek az emberekben. A mezőgazdaságban használt hormonok és gyógyszerek is bekerülhetnek a szennyvízbe, tovább súlyosbítva a helyzetet.
A hormonok és gyógyszerek szennyvízből való eltávolítása rendkívül költséges és technológiailag kihívást jelent. A hagyományos szennyvíztisztító telepek nem mindig képesek ezeket az anyagokat hatékonyan eltávolítani, ezért fejlettebb tisztítási módszerekre van szükség.
Az emberi egészségre gyakorolt hatások közé tartozik a hormonális egyensúly felborulása, a reproduktív képesség csökkenése, és bizonyos ráktípusok kockázatának növekedése. Különösen veszélyeztetettek a várandós nők, a csecsemők és a gyermekek, mivel az ő szervezetük érzékenyebben reagál a hormonális változásokra.
A probléma kezelése érdekében fontos a gyógyszerek felelős használata és ártalmatlanítása, valamint a szennyvíztisztító telepek fejlesztése és a fejlett tisztítási technológiák alkalmazása.
A szennyvíz hatásai a mezőgazdaságra: Öntözés szennyvízzel és a kockázatok
A szennyvíz mezőgazdasági öntözésre történő felhasználása világszerte elterjedt gyakorlat, különösen vízszegény területeken. Ennek oka, hogy a szennyvíz jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaz, melyek serkenthetik a növények növekedését és csökkenthetik a műtrágya szükségletet. Azonban ez a gyakorlat komoly környezeti és egészségügyi kockázatokkal jár.
A szennyvízzel történő öntözés során a talajba kerülő patogén mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok, paraziták) szennyezhetik a termést, különösen a nyersen fogyasztott zöldségeket és gyümölcsöket. Ez élelmiszerbiztonsági kockázatot jelent, és fertőző betegségekhez vezethet a fogyasztók körében. A talajba jutó nehézfémek, mint például a kadmium, ólom és higany, szintén felhalmozódhatnak a növényekben, és a táplálékláncon keresztül bekerülhetnek az emberi szervezetbe.
A szennyvízzel öntözött termények fogyasztása, valamint a szennyvízzel érintkező talajjal való közvetlen érintkezés jelentős egészségügyi kockázatot jelenthet, különösen a gyermekek, idősek és legyengült immunrendszerű egyének számára.
Emellett a szennyvízben található gyógyszermaradványok és egyéb szennyező anyagok is bekerülhetnek a talajba és a növényekbe, melyek hosszú távú hatásai még nem teljesen tisztázottak. A talaj szerkezetének és termőképességének romlása, valamint a talajvíz szennyeződése is komoly probléma lehet.
A szennyvíz öntözésre történő felhasználásának szabályozása és a megfelelő kezelési technológiák alkalmazása elengedhetetlen a kockázatok minimalizálása érdekében. A szigorú monitoring és a megfelelő higiéniai intézkedések betartása kulcsfontosságú a fogyasztók egészségének védelmében.
