A szilícium, bár talán nem annyira ismert, mint a kalcium vagy a vas, nélkülözhetetlen nyomelem az emberi szervezet számára. Jelenléte a testünkben széleskörű, befolyásolva a csontok, a bőr, a haj és a körmök egészségét. Sokáig alábecsülték a jelentőségét, de a kutatások egyre inkább rávilágítanak arra, hogy a szilícium hiánya komoly problémákat okozhat.
A szilícium részt vesz a kollagén szintézisében, ami a bőr rugalmasságáért és a kötőszövetek erősségéért felelős. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő szilíciumszint hozzájárulhat a ráncok megelőzéséhez és a bőr fiatalos megjelenésének megőrzéséhez. Emellett fontos szerepet játszik a csontok ásványosodásában, segítve a kalcium és a többi ásványi anyag beépülését a csontszövetbe.
A szilícium emellett a haj és a körmök egészségét is támogatja. Erősíti a hajszálakat, csökkentve a töredezést és a hajhullást, valamint elősegíti a körmök keménységét és növekedését. A szilícium hiánya törékeny körmökhöz és gyenge, fénytelen hajhoz vezethet.
A szilícium fontossága abban rejlik, hogy közvetlenül befolyásolja a kollagén, az elasztin és a hialuronsav termelését, melyek a testünk strukturális integritásának kulcsfontosságú elemei.
Étrendünkkel biztosíthatjuk a megfelelő szilíciumbevitelt, hiszen számos növényi eredetű élelmiszer tartalmazza, mint például a teljes kiőrlésű gabonák, a zöld leveles zöldségek és bizonyos gyümölcsök. Azonban fontos megjegyezni, hogy a feldolgozott élelmiszerek szilíciumtartalma általában alacsonyabb.
A szilícium kémiai tulajdonságai és előfordulása a természetben
A szilícium (Si) a periódusos rendszer 14. csoportjában található, a széncsoportba tartozó félfém elem. Kémiai szempontból a szénhez hasonló tulajdonságokat mutat, bár kevésbé hajlamos hosszú láncok kialakítására. A szilícium atomjai négy kovalens kötést képesek létrehozni, ami magyarázza a természetben való stabil, komplex szerkezetek kialakítását.
A természetben rendkívül gyakori elem, a földkéreg tömegének mintegy 28%-át teszi ki, ezzel az oxigén után a második leggyakoribb elem. Szabad állapotban nem fordul elő, hanem különféle vegyületekben, főként szilikátokban és szilícium-dioxidban (szilícium-dioxiddal, kvarchomokkal) található meg. Ezek a vegyületek alkotják a legtöbb kőzetet, ásványt és talajt.
A szilícium-dioxid (SiO2) rendkívül ellenálló és inert anyag, ami fontos szerepet játszik a növények szerkezetében és a talaj tulajdonságaiban. A szilikátok pedig komplex ásványok, amelyekben a szilícium oxigénnel és más fémekkel (pl. alumínium, vas, magnézium) alkot vegyületeket. Ezek a szilikátok építik fel a legtöbb kőzetet, így a gránitot és a bazaltot is.
A szilícium élettani szempontból fontos szerepe részben abból adódik, hogy a szervezetbe kerülve szilícium-dioxid formájában van jelen, vagy szilikátokból szabadul fel. Ezek a vegyületek befolyásolják a vízmegkötő képességet, a kollagén szintézist és a csontok ásványosodását. A szilícium oldhatósága és biológiai hozzáférhetősége nagyban függ a kémiai formájától és a környezeti pH-tól.
A szilícium a természetben leggyakrabban szilikátok és szilícium-dioxid formájában fordul elő, melyek a talaj, kőzetek és a növények fontos alkotóelemei, ezáltal biztosítva a táplálékláncon keresztüli bejutást a szervezetünkbe.
A növényekben például a szilícium hozzájárul a sejtfalak szilárdságához és a kórokozókkal szembeni ellenálló képességhez. Az állatok és az emberi szervezet a táplálékkal jut hozzá a szilíciumhoz, főként növényi eredetű élelmiszerekből, de a vízben is oldott állapotban előfordulhat.
A szilícium felszívódása és metabolizmusa a szervezetben
A szilícium felszívódása a szervezetben nem egy egyszerű folyamat, és hatékonysága számos tényezőtől függ. Elsősorban a vékonybélben történik, de a felszívódás mértéke jelentősen változhat a bevitt szilícium formájától. Például az ortosziliciumsav (OSA), mely a vízben oldódó szilícium egyik formája, sokkal jobban hasznosul, mint a szilárd szilícium-dioxid. A táplálékban lévő szilícium nagy része komplex vegyületekhez kötött, ezért a felszívódáshoz először fel kell szabadulnia, ami egy hidrolízis nevű folyamat során történik.
A felszívódott szilíciumot a véráram szállítja a különböző szövetekbe, ahol beépül a kötőszövetekbe, mint például a csontokba, a porcokba és a bőrbe. A szilícium koncentrációja a szervezetben nem egyenletes eloszlású; a legmagasabb koncentráció a kötőszövetekben található, ahol kulcsszerepet játszik azok szerkezetének és rugalmasságának fenntartásában.
A szilícium metabolizmusa viszonylag kevéssé ismert a többi ásványi anyaghoz képest. Úgy tűnik, hogy a szervezet nem tárolja nagy mennyiségben, és a felesleges szilíciumot a vesék választják ki a vizelettel. Ez azt jelenti, hogy a napi szilíciumbevitel fontos a megfelelő szilíciumszint fenntartásához.
Fontos megjegyezni, hogy a szilícium felszívódását befolyásolhatják más tápanyagok, például a kalcium és a magnézium. A túlzott kalciumbevitel például gátolhatja a szilícium felszívódását, míg a magnézium segítheti azt.
Bár a pontos mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak, a kutatások azt mutatják, hogy a szilícium aktívan részt vesz a kollagén szintézisében, ami elengedhetetlen a bőr rugalmasságának, a csontok erősségének és az ízületek egészségének megőrzéséhez. A szilícium ezen kívül szerepet játszhat a csontmineralizációban is, támogatva a kalcium és más ásványi anyagok beépülését a csontszövetbe. A szilícium hiánya tehát negatívan befolyásolhatja a csontok sűrűségét és a kötőszövetek állapotát.
A szilícium szerepe a kötőszövetek, a csontok és a porcok egészségében
A szilícium létfontosságú szerepet játszik a kötőszövetek, a csontok és a porcok egészségének fenntartásában. Nélkülözhetetlen a kollagén, az elasztin és a glükózaminoglikánok (GAG) szintéziséhez, melyek mind a kötőszövetek alapvető építőkövei. A kollagén felel a bőr rugalmasságáért, a csontok szilárdságáért és az ízületek mozgékonyságáért. Az elasztin pedig lehetővé teszi a szöveteknek, hogy nyúljanak és visszanyerjék eredeti formájukat.
A szilícium közvetlenül befolyásolja a csontképző sejtek (osteoblastok) működését, elősegítve a kalcium beépülését a csontszövetbe. Ezáltal hozzájárul a csontok sűrűségének és szilárdságának növeléséhez, ami kulcsfontosságú a csontritkulás (osteoporosis) megelőzésében. Kutatások kimutatták, hogy a megfelelő szilíciumbevitel összefüggésben áll a csonttörések alacsonyabb kockázatával.
A porcok egészségének megőrzésében is fontos szerepet tölt be. A szilícium támogatja a porcsejtek (chondrocyták) működését, amelyek felelősek a porcszövet regenerálásáért és a proteoglikánok szintéziséért. A proteoglikánok biztosítják a porc rugalmasságát és ellenálló képességét a terheléssel szemben. Így a szilícium hozzájárul az ízületi fájdalmak csökkentéséhez és a porckopás (arthrosis) megelőzéséhez.
A szilícium elengedhetetlen a kollagén szintéziséhez, amely a kötőszövetek, a csontok és a porcok alapvető építőköve, így a megfelelő szilíciumbevitel kulcsfontosságú ezen szövetek egészségének megőrzéséhez.
A szilíciumhiány a kötőszövetek gyengüléséhez, a csontok törékenységéhez és az ízületi problémák kialakulásához vezethet. Tünetei lehetnek a bőr rugalmasságának csökkenése, a haj töredezése, a körmök gyengesége, valamint az ízületi fájdalmak és merevség.
A szilícium természetes forrásai közé tartoznak a teljes kiőrlésű gabonák, a zöld leveles zöldségek, a banán és a sör. Azonban a modern táplálkozás gyakran nem biztosít elegendő mennyiséget, ezért szükség lehet szilícium tartalmú étrend-kiegészítők alkalmazására. Fontos azonban, hogy konzultáljunk orvosunkkal vagy dietetikusunkkal a megfelelő adagolás meghatározása érdekében.
A szilícium hatása a bőr rugalmasságára és a haj erősségére
A szilícium kulcsszerepet játszik a bőr rugalmasságának és a haj erősségének megőrzésében. Bár a szervezetben nem nagy mennyiségben van jelen, a kötőszövetek felépítésében és regenerációjában betöltött funkciója nélkülözhetetlen.
A bőrben a szilícium elősegíti a kollagén és az elasztin termelését. Ezek a fehérjék felelősek a bőr feszességéért, rugalmasságáért és hidratáltságáért. Ahogy öregszünk, a kollagén és az elasztin termelése csökken, ami ráncok kialakulásához és a bőr megereszkedéséhez vezet. A szilícium segíthet ezen folyamatok lassításában, erősítve a bőr szerkezetét és javítva annak textúráját.
A haj esetében a szilícium a keratin termelését támogatja. A keratin a haj fő építőeleme, amely biztosítja annak erősségét, fényét és rugalmasságát. A megfelelő szilíciumbevitel hozzájárulhat a hajhullás megelőzéséhez, a hajszálak megerősítéséhez és a haj növekedésének serkentéséhez. A szilíciumhiány a haj elvékonyodásához, töredezéséhez és fénytelenné válásához vezethet.
A szilícium a kollagén, elasztin és keratin szintézisén keresztül közvetlenül befolyásolja a bőr és a haj minőségét, így a megfelelő bevitel elengedhetetlen a fiatalos megjelenés megőrzéséhez.
A szilícium bevitele történhet táplálkozás útján, például teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek (uborka, paprika), gyümölcsök (banán) fogyasztásával, vagy étrend-kiegészítők formájában. Fontos azonban megjegyezni, hogy a túlzott bevitel is káros lehet, ezért érdemes szakember véleményét kikérni a megfelelő adagolással kapcsolatban.
Összességében a szilícium nem csak egy nyomelem, hanem egy fontos tényező a bőr és a haj egészségének megőrzésében. A megfelelő mennyiségű szilícium bevitelével hozzájárulhatunk a bőr rugalmasságának növeléséhez, a ráncok kialakulásának lassításához és a haj erősségének, fényének megőrzéséhez.
A szilícium szerepe a szív- és érrendszer egészségének megőrzésében
A szilícium kulcsszerepet játszik a szív- és érrendszer egészségének fenntartásában. Elsősorban az erek rugalmasságának megőrzésében van jelentősége. A szilícium részt vesz a kollagén és elasztin szintézisében, melyek az érfalak fő strukturális alkotóelemei. Ezen fehérjék biztosítják az erek megfelelő tágulékonyságát és rugalmasságát, lehetővé téve a vér optimális áramlását.
Az elégtelen szilíciumbevitel hozzájárulhat az érfalak merevségéhez, ami növelheti a vérnyomást és fokozhatja az érelmeszesedés (atherosclerosis) kockázatát. Az érelmeszesedés során a koleszterin és más zsírok lerakódnak az érfalakon, szűkítve azokat és akadályozva a vér áramlását. A szilícium segíthet megelőzni a koleszterin lerakódását az érfalakon, ezáltal csökkentve az érelmeszesedés kialakulásának esélyét.
A szilícium továbbá gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, ami szintén kedvező a szív- és érrendszer számára. A krónikus gyulladás fontos szerepet játszik az érelmeszesedés progressziójában, így a szilícium gyulladáscsökkentő tulajdonságai védelmet nyújthatnak az érrendszeri betegségekkel szemben.
A szilícium hozzájárul az érfalak integritásának és rugalmasságának megőrzéséhez, ezáltal segítve a szív- és érrendszer optimális működését.
Bár a szilícium pontos mechanizmusai még nem teljesen tisztázottak, a kutatások egyértelműen alátámasztják a szív- és érrendszer egészségére gyakorolt jótékony hatásait. Fontos a megfelelő szilíciumbevitel biztosítása a táplálkozás során, hogy támogassuk szívünk és ereink egészségét.
A szilícium megtalálható a teljes kiőrlésű gabonákban, zöldségekben, gyümölcsökben és a diófélékben.
A szilícium és az immunrendszer kapcsolata: gyulladáscsökkentő hatások
A szilícium szerepe az immunrendszer működésében egyre inkább elismert. Bár nem tekintjük klasszikus értelemben vett immunerősítőnek, a szilícium jelentős mértékben hozzájárulhat a szervezet gyulladásos válaszainak szabályozásához, ezáltal pedig az immunrendszer optimális működéséhez.
A gyulladás egy természetes válaszreakció a szervezet részéről sérülésekre vagy fertőzésekre. Azonban a krónikus gyulladás számos betegség, köztük autoimmun betegségek, szív- és érrendszeri problémák és daganatok kialakulásában játszhat szerepet. A szilícium gyulladáscsökkentő hatása több mechanizmuson keresztül is érvényesülhet.
Egyrészt, a szilícium befolyásolhatja bizonyos gyulladáskeltő citokinek, például a TNF-α és az IL-1β termelését. Ezek a citokinek kulcsszerepet játszanak a gyulladásos folyamatok beindításában és fenntartásában. A szilícium képes lehet csökkenteni ezen citokinek szintjét, ezáltal mérsékelve a gyulladás intenzitását. Másrészt, a szilícium részt vehet a kollagén szintézisében, ami elengedhetetlen a szövetek integritásának megőrzéséhez. A sérült szövetek gyulladást okozhatnak, így a kollagén termelésének támogatása közvetve hozzájárulhat a gyulladás csökkentéséhez.
Ezen túlmenően, a szilícium antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik. Az oxidatív stressz, amely a szabad gyökök és az antioxidánsok közötti egyensúly hiányából adódik, szintén hozzájárulhat a gyulladásos folyamatokhoz. A szilícium segíthet semlegesíteni a szabad gyököket, ezáltal csökkentve az oxidatív stresszt és a gyulladást.
A kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő szilícium bevitel hozzájárulhat a krónikus gyulladásos állapotok, például az ízületi gyulladás tüneteinek enyhítéséhez.
Fontos megjegyezni, hogy a szilícium immunrendszerre gyakorolt hatásai még további kutatásokat igényelnek. Azonban a jelenlegi eredmények alapján egyértelmű, hogy a szilícium nem csak a csontok, a bőr és a haj egészségéhez járul hozzá, hanem az immunrendszer megfelelő működésében is fontos szerepet játszhat, különösen a gyulladásos válaszok szabályozásában.
A szilícium hiányának tünetei és következményei
A szilíciumhiány tünetei sokrétűek lehetnek, mivel ez az elem számos fontos biológiai folyamatban részt vesz. Gyakran nehéz felismerni a hiányát, mivel a tünetek más, gyakoribb betegségekre is utalhatnak. Azonban ha valaki tartósan tapasztalja az alábbiakat, érdemes a szilícium pótlására gondolni.
A legszembetűnőbb tünetek közé tartozik a bőr, a haj és a körmök állapotának romlása. A bőr szárazzá, rugalmatlanná válhat, ráncok jelenhetnek meg korábban. A haj töredezetté, fénytelenné válhat és a hajhullás is gyakoribbá válhat. A körmök pedig gyengébbek, törékenyebbek lehetnek, és lassan nőnek.
A szilícium kulcsszerepet játszik a csontok és a kötőszövetek egészségében. Hiánya esetén fokozódhat a csontritkulás kockázata, különösen idősebb korban. Ízületi fájdalmak, merevség is jelentkezhet, mivel a szilícium fontos a porcok képződéséhez és a kollagén szintéziséhez.
A szilíciumhiány hozzájárulhat a szív- és érrendszeri problémák kialakulásához is. A vérerek rugalmasságának csökkenése, az érfalak gyengülése mind a szilícium hiányának következményei lehetnek.
A szilíciumhiány súlyos következménye lehet a kollagén termelés csökkenése, ami az egész szervezet működésére negatív hatással van, hiszen a kollagén az egyik legfontosabb strukturális fehérje.
További, kevésbé specifikus tünetek lehetnek a fáradtság, a gyengeség, a lassabb sebgyógyulás és az immunrendszer gyengülése.
A szilícium túlzott bevitelének lehetséges kockázatai
Bár a szilícium esszenciális elem a szervezet számára, a túlzott bevitel kockázatokat hordozhat. Fontos megjegyezni, hogy a túlzott bevitel általában nem táplálkozással, hanem ipari expozícióval vagy bizonyos szilícium-dioxid tartalmú étrendkiegészítők túlzott fogyasztásával fordul elő.
A szilícium-dioxid, különösen a kristályos formája, hosszú távon belélegezve szilikózist okozhat, ami egy súlyos, krónikus tüdőbetegség. Ez elsősorban a bányászok és más ipari munkások számára jelent kockázatot.
Nagy dózisú szilícium-dioxid tartalmú étrendkiegészítők fogyasztása esetén gyomor-bélrendszeri problémák jelentkezhetnek, mint például puffadás, hasmenés vagy székrekedés. Ezek a tünetek általában enyhék és átmenetiek.
Rendkívül ritka esetekben, hosszú távú, extrém magas szilícium bevitel mellett vesekárosodásról is beszámoltak. Ez azonban nagymértékben túlzó, nem életszerű mennyiségekre vonatkozik.
A legfontosabb üzenet, hogy a szilíciumot elsősorban természetes forrásokból, kiegyensúlyozott étrenddel kell bevinni. Az étrendkiegészítőkkel történő túlzott bevitel kerülendő, különösen, ha valaki veseproblémákkal küzd.
Bár a szilíciumhiány ritka, a túlzott bevitel sem ajánlott. Mindig tartsa szem előtt a mértékletességet és konzultáljon orvosával vagy dietetikusával, mielőtt bármilyen étrendkiegészítőt elkezdene szedni.
A szilícium természetes forrásai: táplálkozási ajánlások
A szilícium, bár nem tartozik a legismertebb tápanyagok közé, kulcsszerepet játszik a szervezet egészségének megőrzésében. Szerencsére számos természetes forrásból juthatunk hozzá, így könnyen beilleszthetjük étrendünkbe. Elsősorban növényi eredetű élelmiszerekben található meg jelentős mennyiségben.
A teljes kiőrlésű gabonák, mint például a barna rizs, a zab és a köles, kiváló szilíciumforrások. Fontos, hogy finomítatlan formában fogyasszuk őket, mivel a feldolgozás során a szilíciumtartalom jelentősen csökkenhet. Érdemes tehát a fehér liszt helyett a teljes kiőrlésű változatokat választani.
A zöldségek közül a zöld leveles zöldségek, mint a spenót és a saláta, valamint a paprika és a cékla is tartalmaznak szilíciumot. A gyökérzöldségek, mint a sárgarépa és a petrezselyemgyökér szintén hozzájárulhatnak a napi szilíciumszükségletünk fedezéséhez.
A gyümölcsök közül a banán és a szőlő emelhető ki, de kisebb mennyiségben más gyümölcsökben is megtalálható. Fontos azonban megjegyezni, hogy a gyümölcsök szilíciumtartalma általában alacsonyabb, mint a gabonáké vagy a zöldségeké.
A hüvelyesek, mint a lencse, a bab és a borsó, szintén jó szilíciumforrások lehetnek. Érdemes őket rendszeresen beilleszteni az étrendünkbe, nemcsak szilíciumtartalmuk, hanem más tápanyagokban való gazdagságuk miatt is.
A diófélék és magvak közül a mandula, a dió és a tökmag tartalmaz némi szilíciumot. Bár mennyiségük nem olyan jelentős, mint más élelmiszerekben, a változatos étrend részeként hozzájárulhatnak a napi bevitelhez.
A legfontosabb táplálkozási ajánlás a szilícium bevitelére vonatkozóan a változatos, növényi alapú étrend követése, amely gazdag teljes kiőrlésű gabonákban, zöldségekben és hüvelyesekben.
Nincsenek hivatalos ajánlások a napi szilíciumszükségletre vonatkozóan, de a változatos étrend általában elegendő mennyiséget biztosít a szervezet számára. Ha valamilyen okból nem tudunk elegendő szilíciumot bevinni táplálékkal, érdemes orvosunkkal vagy dietetikusunkkal konzultálni a lehetséges kiegészítőkről.
Fontos megjegyezni, hogy a szilícium felszívódását befolyásolhatják bizonyos tényezők, például az életkor és a bélflóra állapota. Ezért is fontos a bélrendszer egészségének megőrzése, például probiotikumok fogyasztásával.
Szilícium-kiegészítők: típusok, adagolás és hatékonyság
Szilícium-kiegészítők széles választéka áll rendelkezésre, melyek összetételükben és felszívódásukban jelentősen eltérhetnek. A leggyakoribb formák közé tartozik a kolloidális szilícium-dioxid, a monometil-szilántriol (MMST), a kovaföld (diatomaföld) és a szilícium-aminosav komplexek. A kolloidális szilícium-dioxid általában könnyen elérhető, de biohasznosulása alacsonyabb lehet a többi formához képest. Az MMST folyékony formában kapható, és a kutatások szerint jobb felszívódási rátával rendelkezik.
A kovaföld természetes forrás, de a szilíciumtartalma változó lehet, és tartalmazhat nehézfémeket is, ezért körültekintően kell választani a terméket. A szilícium-aminosav komplexekben a szilícium aminosavakhoz kötődik, ami elméletileg javítja a felszívódását.
Az adagolás kérdése összetett, mivel nincs egységesen elfogadott ajánlás. A napi bevitelre vonatkozó javaslatok széles skálán mozognak, általában 5 mg és 50 mg szilícium között. Fontos figyelembe venni a kiegészítő formáját és a gyártó utasításait. A túlzott bevitel ritka, de potenciálisan gyomorpanaszokat okozhat.
A szilícium-kiegészítők hatékonyságát illetően a tudományos bizonyítékok még nem teljesen meggyőzőek, bár számos tanulmány vizsgálja a hatásait. Néhány kutatás pozitív eredményeket mutatott a csontsűrűség növelésében, a kollagénszintézis serkentésében és a bőr állapotának javításában. Azonban ezek a tanulmányok gyakran kis mintaszámmal készültek, és további kutatásokra van szükség a pontos hatásmechanizmusok feltárásához.
A szilícium-kiegészítők hatékonysága nagymértékben függ a termék formájától, az adagolástól és az egyéni adottságoktól.
Fontos megjegyezni, hogy a kiegyensúlyozott étrend, amely gazdag szilíciumban, gyakran elegendő a szervezet szükségleteinek kielégítésére. A kiegészítők szedése előtt érdemes konzultálni orvossal vagy dietetikussal, különösen akkor, ha valaki krónikus betegségben szenved vagy gyógyszereket szed. A „több jobb” elv itt sem érvényes, és a túlzott bevitel nem feltétlenül jár nagyobb előnyökkel.
A szilícium kutatásának jövőbeli irányai az orvostudományban
A szilícium kutatása az orvostudományban ígéretes jövőt vetít előre. Bár a pontos élettani mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak, a csontképzésben, a kötőszövetek rugalmasságában és az immunrendszer működésében betöltött szerepe egyre világosabbá válik. A jövőbeli kutatások fókuszában a szilícium specifikus biológiai hatásainak mélyebb megértése áll.
Kiemelt területek közé tartozik a szilícium biokompatibilis anyagok fejlesztésében való felhasználása, például csontpótló anyagok és implantátumok előállításában. A kutatók azt vizsgálják, hogyan lehet a szilíciumot beépíteni ezekbe az anyagokba, hogy javítsák a csontosodást és a szöveti integrációt.
Egy másik fontos kutatási irány a szilícium gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásainak feltárása. Vizsgálják, hogy a szilícium milyen módon képes befolyásolni a gyulladásos folyamatokat és a szabad gyökök okozta károsodást, potenciálisan új terápiás lehetőségeket nyitva meg például az ízületi gyulladás és más krónikus betegségek kezelésében.
A legfontosabb célkitűzés a szilícium célzott bejuttatási módszereinek kidolgozása a szervezetbe, hogy maximalizáljuk a terápiás hatékonyságát és minimalizáljuk a mellékhatásokat.
Ezenkívül a szilícium neuroprotektív potenciálját is vizsgálják, azaz azt, hogy képes-e védeni az idegsejteket a károsodástól. Ez különösen fontos lehet az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek kezelésében. A kutatások ezen a területen még kezdeti szakaszban vannak, de ígéretes eredményeket mutatnak.
