A varisztor, vagy feszültségfüggő ellenállás (VDR), az elektronikai áramkörök egyik legfontosabb védelmi eszköze. Feladata, hogy megvédje az érzékeny alkatrészeket a túlfeszültség okozta károsodásoktól. Képzeljük el egy csendes őrzőnek, aki folyamatosan figyeli a feszültségszintet, és azonnal közbelép, ha az veszélyes mértékűre emelkedik.
A varisztorok szemikonduktor anyagokból készülnek, és különleges tulajdonságuk, hogy ellenállásuk a feszültség növekedésével drasztikusan csökken. Normál működés közben magas az ellenállásuk, így nem befolyásolják az áramkör működését. Azonban, ha túlfeszültség lép fel, az ellenállásuk hirtelen lecsökken, és a túlfeszültség nagy részét elvezetik, megvédve ezzel a többi alkatrészt.
A varisztor tehát egy olyan alkatrész, amely lehetővé teszi, hogy az áramkörök ellenálljanak a nem várt feszültségcsúcsoknak, és hosszú távon is megbízhatóan működjenek.
Számos elektronikai eszközben megtalálhatóak, a tápegységektől kezdve a számítógépekig, a háztartási gépekig. Különböző méretűek és paraméterűek léteznek, a konkrét alkalmazástól függően. A megfelelő varisztor kiválasztása kulcsfontosságú a hatékony védelemhez. Egy rosszul megválasztott varisztor nem fogja megfelelően ellátni a feladatát, és az áramkör károsodhat.
Összefoglalva, a varisztor egy passzív alkatrész, ami rendkívül fontos szerepet tölt be az elektronikai áramkörök védelmében, megóvva azokat a túlfeszültség okozta károktól, és biztosítva a megbízható működést.
A varisztor működési elve: Feszültségfüggő ellenállás
A varisztor, más néven feszültségfüggő ellenállás (VDR), az elektronikai áramkörök egyik legfontosabb védelmi eszköze. Működési elve azon alapul, hogy ellenállása a rá kapcsolt feszültség függvényében változik. Normál üzemi körülmények között, amikor a feszültség a névleges érték alatt van, a varisztor nagy ellenállást mutat, lényegében nem vezet áramot. Ekkor olyan, mintha egy nyitott áramkör lenne.
Azonban, amint a feszültség túllépi a varisztor védelmi feszültségét (más néven kapcsolási feszültségét), az ellenállása hirtelen drasztikusan lecsökken. Ez a feszültségküszöbérték a varisztor legfontosabb paramétere. Ennek köszönhetően a varisztor „kikapcsol” a nagy ellenállású állapotból és „bekapcsol” egy alacsony ellenállású állapotba. Ez a gyors átmenet teszi lehetővé, hogy hatékonyan elvezesse a túlfeszültség okozta energiát, megvédve ezzel az érzékenyebb alkatrészeket.
A varisztor alapvető működési elve tehát az, hogy normál feszültségszinten nagy ellenállást mutat, túlfeszültség esetén pedig hirtelen lecsökken az ellenállása, rövidzárat képezve a túlfeszültség számára, elvezetve azt a védendő áramkörről.
Képzeljük el, hogy egy érzékeny elektronikai eszköz tápegységébe beépítünk egy varisztort. Ha a hálózati feszültség hirtelen megugrik (pl. villámcsapás miatt), a varisztor azonnal lecsökkenti az ellenállását, és a túlfeszültség nagy része rajta keresztül fog folyni, nem pedig az érzékeny elektronikai eszközön. Ezzel megakadályozza a túlfeszültség okozta károsodást.
A varisztorok jellemzően fém-oxid félvezető anyagokból készülnek, például cink-oxidból (ZnO). A gyártási folyamat során az anyag szemcsés szerkezete alakul ki, ami a feszültségfüggő ellenállásért felelős. A szemcsék között található határfelületek (ún. Schottky-gátak) a normál feszültségszinten nagy ellenállást biztosítanak. Túlfeszültség esetén ezek a gátak „lebomlanak”, lehetővé téve az áram áramlását.
A varisztor felépítése és anyagai
A varisztor alapvetően egy félvezető kerámia test, amely két fém elektróda között helyezkedik el. A leggyakoribb anyag a cink-oxid (ZnO), melyhez kisebb mennyiségben más fém-oxidokat, például bizmut-oxidot, mangán-oxidot vagy kobalt-oxidot adnak. Ezek az adalékok kulcsfontosságúak a varisztor kívánt elektromos tulajdonságainak beállításához.
A ZnO szemcsékből álló kerámia szerkezet határfelületein (grain boundaries) alakul ki egy potenciálgát, ami a varisztor magas ellenállását eredményezi normál üzemi feszültségen. Az adalékok eloszlása és koncentrációja kritikus fontosságú a homogén és egyenletes feszültség-áram karakterisztika biztosításához.
A varisztor működésének alapja, hogy a ZnO szemcsék közötti határfelületek nagy számban tartalmaznak potenciálgátakat, melyek átszakadása hirtelen ellenállás-csökkenést eredményez túlfeszültség esetén.
A gyártási folyamat során a porított anyagokat összekeverik, formázzák, majd magas hőmérsékleten szinterelik. A szinterelés során a szemcsék összenőnek, és kialakul a végső kerámia szerkezet. Ezt követően az elektródákat felviszik a testre, általában ezüstpaszta segítségével, majd ráégetik.
A varisztorok mérete és alakja változó lehet, függően a tervezett alkalmazástól és a szükséges teljesítménytől. Léteznek tárcsa, henger és blokk alakú varisztorok is. A nagyobb méret általában nagyobb energiateljesítményt jelent.
A varisztorok főbb típusai és jellemzőik: MOV, SiC, stb.
A varisztorok, mint túlfeszültség-védelmi eszközök, többféle kivitelben léteznek, mindegyik a maga előnyeivel és hátrányaival. A legelterjedtebb típusok a fém-oxid varisztorok (MOV), a szilícium-karbid varisztorok (SiC) és a zener-dióda alapú varisztorok.
A fém-oxid varisztor (MOV) a leggyakrabban használt típus. Felépítése cink-oxid (ZnO) szemcsékből áll, melyeket más fém-oxidokkal kevernek, majd kerámia eljárással állítják elő. A MOV-ok nagy energiaelnyelő képességgel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy képesek rövid ideig tartó, nagy energiájú túlfeszültségeket is kezelni. Viszont korlátozott az élettartamuk, mivel minden egyes túlfeszültség-esemény hatására romlik a teljesítményük. A túlfeszültség hatására a ZnO szemcsékben helyi sérülések keletkeznek, ami az idő múlásával a varisztor meghibásodásához vezethet. A MOV-ok alkalmazási területe rendkívül széles, a háztartási készülékektől az ipari berendezésekig.
A szilícium-karbid varisztorok (SiC) kevésbé elterjedtek, mint a MOV-ok, de bizonyos alkalmazásokban előnyösebbek lehetnek. A SiC varisztorok ellenállóbbak a magas hőmérsékletnek és a tartós túlfeszültségeknek, mint a MOV-ok. Azonban a energiaelnyelő képességük általában kisebb, és a feszültség-áram karakterisztikájuk kevésbé ideális. Főleg nagyfeszültségű alkalmazásokban, például villamosenergia-rendszerekben használják őket.
A zener-dióda alapú varisztorok (más néven szupresszor diódák vagy TVS diódák) félvezető eszközök, amelyek gyorsan reagálnak a túlfeszültségekre. Kisebb energiaelnyelő képességgel rendelkeznek, mint a MOV-ok és a SiC varisztorok, de a válaszidejük sokkal gyorsabb. Ez ideálissá teszi őket az érzékeny elektronikai áramkörök védelmére, például a kommunikációs eszközökben és a számítógépes rendszerekben.
A varisztor kiválasztásakor figyelembe kell venni az alkalmazás konkrét követelményeit, beleértve a túlfeszültség jellemzőit (feszültség, áram, időtartam), a környezeti feltételeket (hőmérséklet, páratartalom) és az élettartam elvárásait.
Fontos megjegyezni, hogy a varisztorok nem helyettesítik a biztosítékokat vagy a megszakítókat. A varisztor a túlfeszültség elnyelésére szolgál, míg a biztosíték vagy a megszakító az áramkör túláram elleni védelmét biztosítja. A kettő együttes alkalmazása nyújt teljes körű védelmet az elektronikai áramkörök számára.
A varisztorok fontos paraméterei: Feszültségszint, áramterhelhetőség, válaszidő
A varisztorok kiválasztásakor három fő paramétert kell figyelembe venni annak érdekében, hogy az áramkör megfelelő védelmet kapjon: a feszültségszintet, az áramterhelhetőséget és a válaszidőt. Mindhárom paraméter kritikus a varisztor hatékony működéséhez.
A feszültségszint, más néven a kapcsolási feszültség, az a feszültségérték, amely felett a varisztor hirtelen alacsony ellenállású állapotba kerül. Ez azt jelenti, hogy a varisztor akkor kezdi el elvezetni az áramot, amikor a feszültség eléri ezt a szintet. Fontos, hogy a varisztor kapcsolási feszültsége valamivel magasabb legyen, mint az áramkör normál üzemi feszültsége, hogy a varisztor ne avatkozzon be a normál működésbe, de elég alacsony ahhoz, hogy megvédje az áramkört a túlfeszültségtől.
Az áramterhelhetőség azt mutatja meg, hogy a varisztor mennyi áramot képes elvezetni anélkül, hogy károsodna. Ezt a paramétert a várható túlfeszültségek áramának nagysága alapján kell kiválasztani. Egy túl kicsi áramterhelhetőségű varisztor meghibásodhat, ha egy nagyobb túlfeszültség éri.
A varisztorok megfelelő kiválasztása az áramkör védelmének kulcsa, ezért a feszültségszint, az áramterhelhetőség és a válaszidő gondos mérlegelése elengedhetetlen.
A válaszidő az az idő, ami a varisztornak kell ahhoz, hogy reagáljon egy túlfeszültségre és elkezdje elvezetni az áramot. Bár a varisztorok nagyon gyorsan reagálnak (általában nanosekundumos nagyságrendben), a válaszidő mégis fontos lehet a nagyon érzékeny áramkörök védelmében. A gyorsabb válaszidő jobb védelmet jelenthet a tranziens túlfeszültségekkel szemben.
Összességében a varisztor kiválasztásakor a feszültségszint, az áramterhelhetőség és a válaszidő együttes figyelembevétele biztosítja a legmegfelelőbb védelmet az elektronikai áramkörök számára.
A varisztorok alkalmazási területei: Túlfeszültség elleni védelem a gyakorlatban
A varisztorok széles körben alkalmazott alkatrészek az elektronikai áramkörök túlfeszültség elleni védelmében. Felhasználásuk szinte minden területre kiterjed, ahol az érzékeny elektronikai eszközöket védeni kell a hirtelen fellépő, káros feszültségcsúcsoktól. Nézzük meg, hol is találkozhatunk velük a gyakorlatban!
Háztartási gépek: A mosógépek, hűtőszekrények, mikrohullámú sütők és más háztartási gépek elektronikus vezérlőegységei rendkívül érzékenyek a túlfeszültségre. Egy villámcsapás vagy a hálózatban fellépő ingadozás tönkreteheti ezeket az egységeket. A varisztorok beépítésével a gépek védettebbé válnak, ami jelentősen megnöveli az élettartamukat.
Számítástechnikai eszközök: A számítógépek, laptopok, monitorok és nyomtatók szintén kritikus alkatrészeket tartalmaznak, amelyek sérülhetnek a túlfeszültség miatt. A tápegységekbe épített varisztorok képesek elnyelni a hirtelen fellépő feszültségcsúcsokat, így megóvják a processzort, a memóriát és a többi fontos alkatrészt. Ez különösen fontos a drága, professzionális eszközök esetében.
Telekommunikációs berendezések: A telefonközpontok, routerek, modemek és egyéb telekommunikációs eszközök folyamatosan ki vannak téve a túlfeszültség veszélyének, különösen a villámcsapások idején. A varisztorok ezekben az eszközökben is kulcsfontosságú szerepet játszanak a megbízható működés fenntartásában.
Autóipar: A modern autók tele vannak elektronikus rendszerekkel, a motorvezérléstől az ABS-ig. Ezek a rendszerek rendkívül érzékenyek a túlfeszültségre, melyet például az akkumulátor leválasztása vagy a gyújtás okozhat. A varisztorok az autó elektronikus vezérlőegységeiben (ECU) védik az alkatrészeket a káros hatásoktól.
Ipari berendezések: A gyárakban használt gépek, robotok és vezérlőrendszerek működése kritikus fontosságú. A leállás komoly anyagi veszteségeket okozhat. A varisztorok beépítésével az ipari berendezések megbízhatóbban működnek, és csökken a meghibásodások esélye.
Túlfeszültségvédők: A konnektorokba dugható túlfeszültségvédők is varisztorokat tartalmaznak. Ezek az eszközök a háztartási és irodai elektronikát védik a hálózati túlfeszültségtől. Egy jó túlfeszültségvédő elengedhetetlen a drága elektronikai eszközök védelméhez.
A varisztorok alkalmazása a túlfeszültség elleni védelemben nem csupán az eszközök élettartamának meghosszabbítását jelenti, hanem a berendezések megbízható működésének biztosítását is, ami kritikus fontosságú a modern, technológiával átszőtt világunkban.
LED világítás: A LED-es lámpák és fényforrások szintén érzékenyek a túlfeszültségre. A LED meghajtó áramköreibe épített varisztorok védik a LED-eket a káros feszültségcsúcsoktól, így biztosítva a hosszú élettartamot és a stabil fényerőt.
A varisztorok beépítése áramkörökbe: Javaslatok és figyelmeztetések
A varisztorok beépítésekor kiemelt fontosságú a megfelelő típus kiválasztása az áramkör specifikációihoz. Nem elég csupán a feszültségszintet figyelembe venni, hanem a várható áramlökések nagyságát és időtartamát is. Egy alulméretezett varisztor hamar tönkremehet, míg egy túlméretezett nem feltétlenül nyújt optimális védelmet a kisebb túlfeszültségek ellen.
A beépítés helye is kritikus. A varisztort minél közelebb kell elhelyezni a védendő alkatrészhez, hogy a káros túlfeszültség minél kisebb utat tegyen meg. Hosszú vezetékek esetén ugyanis a vezeték induktivitása miatt a túlfeszültség még felerősödhet, rontva a varisztor hatékonyságát.
Fontos figyelembe venni a varisztor élettartamát is. Bár elvileg többször is képes túlfeszültséget elnyelni, minden egyes ilyen esemény csökkenti a védőképességét. Ezért rendszeres ellenőrzés ajánlott, különösen olyan áramkörökben, ahol gyakoriak a túlfeszültségek.
A varisztor helytelen beépítése nem csak a védett áramkör károsodásához vezethet, hanem a varisztor túlmelegedése és tönkremenetele miatt tűzveszélyt is okozhat!
Végül, ne feledkezzünk meg a varisztor polaritásáról sem! Bár a legtöbb varisztor bipoláris (azaz mindkét irányban működik), léteznek polarizált típusok is. Ezeket csak a megfelelő polaritással szabad beépíteni, különben nem fognak megfelelően működni, sőt, akár károsodhatnak is.
A varisztorok kiválasztásának szempontjai az adott alkalmazáshoz
A varisztor kiválasztása egy adott alkalmazáshoz kritikus fontosságú a megfelelő védelem biztosítása érdekében. Számos szempontot kell figyelembe venni, hogy a választott alkatrész hatékonyan védje az áramkört a túlfeszültségektől.
Először is, a névleges feszültség meghatározása elengedhetetlen. Ez a feszültség az a maximális érték, amelyet a varisztor tartósan elvisel anélkül, hogy jelentős áram folyna rajta keresztül. A névleges feszültségnek meg kell haladnia a védendő áramkör normál üzemi feszültségét, általában 10-20%-kal.
Másodszor, a lezárási feszültség (clamping voltage) fontos paraméter. Ez az a feszültségszint, amelynél a varisztor elkezd jelentős áramot vezetni, és ezzel elkezdi a túlfeszültség lecsökkentését. Minél alacsonyabb a lezárási feszültség, annál hatékonyabban védi az áramkört, de figyelni kell, hogy ne legyen alacsonyabb, mint a védendő komponensek maximális elviselhető feszültsége.
Harmadszor, a maximális áramlökés-kapacitás (surge current capability) azt mutatja meg, hogy a varisztor mekkora áramlökést képes elviselni tönkremenetel nélkül. Ezt a paramétert a várható túlfeszültségek nagysága és gyakorisága alapján kell meghatározni. Nagyobb áramlökés-kapacitású varisztorok általában robusztusabbak és hosszabb élettartamúak.
Negyedszer, a válaszidő is lényeges, bár a varisztorok általában rendkívül gyorsan reagálnak a túlfeszültségekre. Azonban bizonyos, nagyon érzékeny alkalmazásokban (például nagyfrekvenciás áramkörökben) a lehető leggyorsabb válaszidőre kell törekedni.
A legfontosabb szempont a varisztor kiválasztásakor az, hogy a névleges feszültség, a lezárási feszültség és a maximális áramlökés-kapacitás összhangban legyen a védendő áramkör igényeivel és a várható túlfeszültségek jellemzőivel.
Végül, figyelembe kell venni a csomagolást és a méretet is, különösen helyszűke esetén. Különböző tokozások léteznek, amelyek különböző rögzítési és hűtési lehetőségeket kínálnak.
A varisztorok tesztelése és hibaelhárítása
A varisztorok tesztelése elengedhetetlen annak biztosításához, hogy továbbra is hatékonyan védjék az áramköröket a túlfeszültségtől. Egy egyszerű folytonossági teszt multiméterrel sokat elárulhat. Ha a varisztor ellenállása nagyon alacsony (közel nulla ohm), az rövidzárlatot jelez, ami azt jelenti, hogy cserére szorul. Ezzel szemben, ha a multiméter szakadást mutat, az azt jelentheti, hogy a varisztor megszakadt, és így nem képes ellátni a védelmi funkcióját.
A valós működési körülmények szimulálására túlfeszültség-tesztelő készülék használható. Ez a teszt megmutatja, hogy a varisztor a specifikált feszültségnél lekapcsol-e, és hogy a feszültség lecsökkentése után visszaáll-e a normál állapotba. A hibaelhárítás során fontos megvizsgálni a varisztor fizikai állapotát is. Égett, repedt vagy egyéb sérült varisztor azonnali cserét igényel.
A legfontosabb, hogy a varisztor cseréjekor mindig az eredeti alkatrész paramétereivel megegyező vagy annál jobb tulajdonságú alkatrészt használjunk, különben a védelem nem lesz hatékony!
Gyakori probléma a varisztorok idő előtti elhasználódása, melyet a túlzott vagy ismétlődő túlfeszültségek okoznak. Ezért fontos a megfelelő varisztor kiválasztása az adott alkalmazáshoz, figyelembe véve a várható túlfeszültségek mértékét és gyakoriságát.
A varisztorok élettartama és megbízhatósága
A varisztorok élettartama és megbízhatósága kulcsfontosságú szempontok az elektronikai áramkörök védelmében. Bár a varisztorok robusztus alkatrészek, élettartamuk véges, és teljesítményük idővel romolhat. Az élettartamot nagymértékben befolyásolja a rájuk nehezedő impulzusok száma és energiája. Minél nagyobb a feszültségtüske és minél gyakrabban fordul elő, annál gyorsabban öregszik a varisztor.
A varisztor megbízhatóságát számos tényező befolyásolja, beleértve a gyártási minőséget, a működési hőmérsékletet és a környezeti hatásokat. A túlzott hőterhelés jelentősen lerövidítheti az élettartamot, ezért fontos a megfelelő hűtés biztosítása.
A varisztor élettartama nem lineárisan csökken a feszültségtüskék számával; egy kritikus pont elérése után a teljesítmény romlása felgyorsulhat, ami végül a varisztor meghibásodásához vezethet.
Fontos rendszeresen ellenőrizni a varisztorok állapotát, különösen olyan alkalmazásokban, ahol kritikus fontosságú a túlfeszültség elleni védelem. A szemrevételezéssel és mérésekkel (pl. szivárgási áram mérése) megállapítható, hogy a varisztor megfelelően működik-e még. Amennyiben a szivárgási áram jelentősen megnövekedett, az a varisztor elhasználódására utal.
A megfelelő varisztor kiválasztása az alkalmazáshoz elengedhetetlen a hosszú élettartam és a megbízható működés érdekében. Figyelembe kell venni a várható feszültségtüskék nagyságát, gyakoriságát és a környezeti feltételeket.
A varisztorok előnyei és hátrányai más túlfeszültség-védelmi eszközökhöz képest
A varisztorok, mint túlfeszültség-védelmi eszközök, számos előnnyel rendelkeznek más megoldásokhoz képest, de fontos figyelembe venni a korlátaikat is. Például, a gázkisülésű túlfeszültség-levezetők (GDT-k) képesek sokkal nagyobb energiát elnyelni, mint a varisztorok, viszont a válaszidejük lényegesen hosszabb. Ez azt jelenti, hogy egy gyorsan lefutó túlfeszültség esetén a GDT nem feltétlenül tud időben reagálni, míg a varisztor igen. Ezzel szemben a szupresszor diódák (TVS diódák) rendkívül gyorsak, de sokkal kisebb áramot képesek elviselni, mint a varisztorok, ami korlátozza az alkalmazási területüket.
A varisztorok költséghatékonysága is jelentős előny. A GDT-k és TVS diódák általában drágábbak, különösen, ha nagyobb áramvédelmi képességre van szükség. A varisztorok egyszerű felépítése lehetővé teszi a tömeggyártást, ami alacsony árat eredményez. Ugyanakkor a varisztorok élettartama korlátozott. Minden túlfeszültség-esemény során degradálódnak, azaz a teljesítményük csökken. Ez azt jelenti, hogy idővel cserélni kell őket, míg a GDT-k és TVS diódák élettartama általában hosszabb.
A varisztorok egyik legfontosabb hátránya, hogy ha túllépik a maximális áramfelvételi képességüket, zárlatba mehetnek, ami tüzet okozhat. Ezzel szemben a GDT-k általában nyitott áramkörként hibásodnak meg.
Összességében a varisztorok kiváló választásnak bizonyulnak számos elektronikai áramkör védelmére, különösen ott, ahol a gyors válaszidő és a költséghatékonyság fontos szempont. Azonban a tervezés során figyelembe kell venni a várható túlfeszültség-szinteket, az élettartamot és a potenciális meghibásodási módokat, és szükség esetén kiegészítő védelmi intézkedéseket kell alkalmazni.
A varisztorok jövőbeli fejlesztési irányai és új alkalmazásai
A varisztorok fejlesztésének jövőbeli irányai elsősorban a méretcsökkentésre, a teljesítmény növelésére és az élettartam meghosszabbítására fókuszálnak. A nanotechnológia alkalmazása lehetővé teszi a kisebb, de hatékonyabb varisztorok létrehozását, amelyek jobban integrálhatók a modern, kompakt elektronikai eszközökbe.
Az új alkalmazások terén a varisztorok egyre fontosabb szerepet játszanak a megújuló energiaforrások, például a napelemek és a szélturbinák védelmében. Ezek a rendszerek gyakran vannak kitéve hirtelen feszültségtüskéknek, amelyek károsíthatják az érzékeny elektronikai alkatrészeket. A varisztorok gyors és hatékony védelmet nyújtanak ezek ellen a túlfeszültségek ellen.
A járműiparban is növekszik a varisztorok iránti igény, különösen az elektromos járművek (EV) akkumulátorainak és elektronikus vezérlőegységeinek védelmére. Az EV-kben a nagyfeszültségű rendszerek miatt a túlfeszültség elleni védelem kritikus fontosságú.
A fejlett varisztor technológiák kulcsszerepet játszanak a jövő okosotthonaiban és az IoT (Internet of Things) eszközökben, ahol a megbízható áramkörvédelem elengedhetetlen a rendszer stabilitásának és biztonságának megőrzéséhez.
A kutatás-fejlesztés másik fontos területe a nagyfrekvenciás alkalmazások. A hagyományos varisztorok korlátozottan használhatók magas frekvenciákon, ezért új anyagok és tervezési megoldások kidolgozása szükséges a teljesítmény javítása érdekében. Ez lehetővé teszi a varisztorok alkalmazását a vezeték nélküli kommunikációs eszközökben és a radar rendszerekben.
Ezenkívül a „smart” varisztorok fejlesztése is előtérbe kerül, amelyek képesek valós időben monitorozni a hálózati feszültséget és a terhelést, és automatikusan beállítani a védelmi szintjüket. Ez növeli a rendszer rugalmasságát és hatékonyságát.
Végül, a környezetbarát varisztorok iránti kereslet is növekszik. A kutatók olyan anyagokat és gyártási eljárásokat keresnek, amelyek kevésbé terhelik a környezetet, és amelyek megfelelnek a szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak.
