A szemünk retinájának központi területén található sárgafolt (macula lutea) kiemelkedő szerepet játszik a látásunk minőségében. Ez a kis, de annál fontosabb terület felelős a éles látásért és a színérzékelésért, lehetővé téve számunkra, hogy részleteket lássunk, arcokat felismerjünk és élénk színeket érzékeljünk. Nélküle a mindennapi tevékenységek, mint az olvasás, vezetés vagy akár a tévézés is elképzelhetetlenek lennének.
A sárgafolt közepén helyezkedik el a fovea centralis, egy apró bemélyedés, ahol a legnagyobb a látásélesség. Itt található a legtöbb csap, a színlátásért felelős receptorsejt, míg a pálcikák, amelyek a szürkületi látásban játszanak szerepet, a sárgafolton kívül koncentrálódnak. Ez az eloszlás teszi lehetővé, hogy a sárgafolt a legélesebb és legszínesebb képet közvetítse az agy felé.
A sárgafolt tehát a szemünk „nagyfelbontású” központja, amely nélkül a részletek és a színek világa elmosódna.
A sárgafolt egészsége elengedhetetlen a jó látás megőrzéséhez. Számos betegség, például az időskori makuladegeneráció (AMD), közvetlenül ezt a területet támadja meg, ami súlyos látásromláshoz vezethet. Ezért is fontos a rendszeres szemészeti vizsgálat és a megfelelő életmód, beleértve a táplálkozást is, melyek hozzájárulnak a sárgafolt védelméhez.
A sárgafolt anatómiája: Részletes felépítés és elhelyezkedés
A sárgafolt, vagy macula lutea, egy apró, de rendkívül fontos terület a retinán, a szem hátsó részén található ideghártyán. Elhelyezkedése kulcsfontosságú a központi látás szempontjából. A szem optikai tengelyében, a pupillától egyenesen hátrafelé tekintve találjuk. Ez a terület felelős a részletek éles látásáért, ami elengedhetetlen az olvasáshoz, autóvezetéshez, arcok felismeréséhez és minden olyan tevékenységhez, ami finom vizuális megkülönböztetést igényel.
Anatómiailag a sárgafolt egy körülbelül 5-6 mm átmérőjű terület, melynek közepén egy apró bemélyedés, a fovea centralis található. Ez a fovea a legélesebb látás helye. Itt a csapok (a színérzékelésért felelős receptorok) koncentrációja a legmagasabb, míg a pálcikák (a gyenge fényben való látásért felelős receptorok) hiányoznak. A fovea közepén a retina rétegei elvékonyodnak, hogy a fény közvetlenül elérhesse a csapokat, minimalizálva a torzítást és maximalizálva az élességet.
A sárgafolt színe a benne található lutein és zeaxantin karotinoid pigmenteknek köszönhető. Ezek a pigmentek nemcsak a színt adják, hanem antioxidáns hatásuk révén védik is a retinát a káros szabad gyökök és a nagy energiájú kék fény ellen. A sárgafolt körül található retina vastagabb, és tartalmazza a pálcikákat is, így biztosítva a perifériás látást.
A fovea centralis, a sárgafolt közepén található apró bemélyedés, a retina azon pontja, ahol a látásélesség a legnagyobb, köszönhetően a csapok rendkívül magas koncentrációjának és a retina rétegeinek elvékonyodásának.
A sárgafolt felépítése rendkívül specializált, hogy a lehető legjobb látásélességet biztosítsa. A receptorok sűrű elhelyezkedése, a pigmentek jelenléte és a retina rétegeinek speciális elrendezése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a kis terület a szemünk egyik legfontosabb része legyen.
A fotoreceptorok szerepe a sárgafoltban: Csapok és pálcikák eloszlása
A sárgafolt, vagy macula lutea, a retina központi területe, ami a legélesebb látásért felelős. Ezen a területen található a legmagasabb koncentrációban a fotoreceptorok, melyek a fény ingereit idegi impulzusokká alakítják át, lehetővé téve a látást. A fotoreceptorok két fő típusa a csapok és a pálcikák. A sárgafoltban, különösen annak legközpontibb részén, a foveában, a csapok dominálnak szinte kizárólagosan.
A csapok felelősek a színes látásért és az éles látásért jó fényviszonyok között (fotopikus látás). Háromféle csap létezik, melyek különböző hullámhosszúságú fényre érzékenyek: vörösre, zöldre és kékre. A foveában található csapok rendkívül sűrűn helyezkednek el, és mindegyikük egy-egy ganglionsejthez kapcsolódik, ami nagy felbontást tesz lehetővé. Ez a magas csapsűrűség és az egy-egy ganglionsejthez való kapcsolódás adja a fovea kiemelkedő látásélességét.
Ezzel szemben a pálcikák érzékenyebbek a fényre, és a gyenge fényviszonyok közötti látásért (szkotopikus látás) felelősek. A pálcikák nem vesznek részt a színérzékelésben, és a sárgafolt peremén, valamint a retina többi részén koncentrálódnak. A foveában gyakorlatilag nincsenek pálcikák.
A csapok és pálcikák eloszlása a sárgafoltban tehát nem egyenletes. A központban a csapok dominálnak, biztosítva a részletgazdag és színes látást, míg a periférián a pálcikák aránya nő, lehetővé téve a gyenge fényben való tájékozódást.
A csapok és pálcikák eloszlása a retinán, beleértve a sárgafoltot is, kulcsfontosságú a látás optimális működéséhez. A sárgafoltban a csapok magas koncentrációja biztosítja a finom részletek és a színek pontos érzékelését, ami elengedhetetlen a mindennapi tevékenységekhez, mint például az olvasás, a vezetés és a tárgyak felismerése. A pálcikák pedig a periférián segítik a mozgás észlelését és a tájékozódást gyenge fényviszonyok között.
A csapok típusai és funkciói a színérzékelésben
A színérzékelésünk a sárgafoltban, más néven maculában található csapoknak köszönhető. Ezek a fényérzékelő sejtek felelősek a nappali látásért és a színek pontos megkülönböztetéséért. A sárgafolt közepén, a fovea centralisban, szinte kizárólag csapok találhatók, ami a látásélesség szempontjából kulcsfontosságú terület.
Az emberi szem háromféle csappal rendelkezik, amelyek mindegyike más hullámhosszúságú fényre érzékeny. Ezeket általában S (rövid), M (közepes) és L (hosszú) csapoknak nevezzük, bár gyakran kék, zöld és vörös csapokként hivatkozunk rájuk. Fontos megjegyezni, hogy ez a megnevezés némileg leegyszerűsítő, hiszen a csapok érzékenységi tartománya átfedésben van egymással. Például az „L” csap nem csak a vörös fényt érzékeli a legerősebben, hanem a spektrum más részeire is reagál.
A színérzékelés folyamata azzal kezdődik, hogy a fény bejut a szembe és eléri a retinát. Amikor a fény eltalálja a csapokat, a sejtekben kémiai reakciók indulnak el, amelyek elektromos jeleket generálnak. Ezek a jelek az idegsejteken keresztül a látókéregbe jutnak, ahol az agy feldolgozza őket és létrehozza a színérzetet.
Az agy a háromféle csap által küldött jelek arányát értelmezi. Például, ha egy tárgyról visszaverődő fény stimulálja az L csapokat (vörös érzékeny csapok) erősebben, mint az M és S csapokat, akkor az agy vörös színként értelmezi a jelet. A többi szín esetében hasonló elv érvényesül, a csapok aktivációjának különböző kombinációi hozzák létre a színérzetek széles skáláját.
Színvakság esetén, valamilyen oknál fogva, az egyik vagy több csaptípus nem működik megfelelően, vagy hiányzik. Ez a színérzékelés zavarához vezet, ami azt jelenti, hogy az érintett személy nem képes bizonyos színeket megkülönböztetni egymástól. A leggyakoribb a vörös-zöld színtévesztés, ami az L vagy M csapok hibás működéséből adódik.
A csapok relatív érzékenysége és az agy által végzett feldolgozás teszi lehetővé, hogy az emberi szem több millió különböző színt képes megkülönböztetni.
Az egyes csaptípusok eloszlása a sárgafolton belül sem egyenletes. A fovea centralisban, a legélesebb látás helyén, szinte kizárólag L és M csapok találhatók, ami a vörös és zöld színek kiemelkedő érzékelését eredményezi ezen a területen. A kék (S) csapok száma a fovea közepén a legkisebb, és a sárgafolt peremén növekszik az arányuk. Ez a sajátos eloszlás hozzájárul a látás élességének és a színérzékelés minőségének optimalizálásához a sárgafoltban.
A sárgafolt és a látásélesség kapcsolata
A sárgafolt, más néven makula, a retina központi területe, és kulcsfontosságú szerepet játszik a látásélességünkben. Ez az a terület, ahol a legélesebben látunk, és ahol a finom részletek megkülönböztetése a lehető legpontosabb. Ennek oka, hogy a sárgafoltban található a legtöbb csap, a fényérzékeny sejtek, amelyek a nappali látásért és a színérzékelésért felelősek. Minél nagyobb a csapok koncentrációja egy adott területen, annál nagyobb a látásélesség azon a területen.
A sárgafolt közepén található a fovea centralis, egy apró bemélyedés, ahol a csapok a legszorosabban helyezkednek el. Itt a csapok szinte kizárólagosan vannak jelen, a pálcikák – amelyek a gyenge fényviszonyok melletti látásért felelősek – szinte teljesen hiányoznak. Ez a fovea felelős a legélesebb látásért, például olvasáskor, vezetéskor vagy arcok felismerésekor.
A sárgafolt egészsége közvetlenül befolyásolja a látásélességet. Ha a sárgafolt károsodik, például időskori makuladegeneráció (AMD) következtében, a látásélesség jelentősen csökkenhet. Az AMD során a sárgafolt sejtjei fokozatosan elpusztulnak, ami homályos látást, torzulásokat és akár a központi látás elvesztését is okozhatja. Minél súlyosabb a károsodás, annál nagyobb a látásélesség romlása.
A sárgafolt épsége tehát elengedhetetlen a jó látásélességhez, és bármilyen károsodása komoly látásproblémákhoz vezethet.
Fontos megjegyezni, hogy a sárgafolton kívüli területek is hozzájárulnak a látásunkhoz, de a látásélességük jelentősen alacsonyabb. Ezek a perifériás területek a mozgás érzékelésében és a környezetünk tájékozódásában játszanak fontos szerepet.
A színlátás zavarai: Genetikai és szerzett okok
A sárgafolt (macula lutea) központi szerepet játszik a színlátásban, mivel itt található a legtöbb csapsejt, melyek a színek érzékeléséért felelősek. A színlátás zavarai tehát közvetlenül összefügghetnek a sárgafolt működésével. Ezek a zavarok lehetnek genetikai eredetűek vagy szerzettek, és mindkét típus befolyásolhatja a színérzékelés pontosságát és spektrumát.
A genetikai színlátászavarok általában a csapsejtekben található pigmentek hiányára vagy hibás működésére vezethetők vissza. A leggyakoribb forma a vörös-zöld színtévesztés, melyet az X-kromoszómán öröklődő gén hibája okoz. Ez azt jelenti, hogy a férfiaknál gyakrabban fordul elő, mivel nekik csak egy X-kromoszómájuk van. Ritkább formák közé tartozik a kék-sárga színtévesztés és a teljes színvakság (achromatopsia), melyek a sárgafoltban található mindhárom csapsejt-típus működését érintik.
A szerzett színlátászavarok hátterében számos ok állhat. Ezek közé tartoznak:
- Szemsérülések, különösen a sárgafoltot érintő sérülések.
- Szembetegségek, mint például a makuladegeneráció (időskori sárgafolt-elfajulás), a glaukóma (zöldhályog) és a diabéteszes retinopátia. Ezek a betegségek károsíthatják a sárgafoltot és a csapsejteket.
- Bizonyos gyógyszerek mellékhatásai.
- Vegyi anyagoknak való kitettség.
- Idegrendszeri betegségek, például sclerosis multiplex.
A szerzett színlátászavarok gyakran a sárgafolt károsodásával járnak, ami közvetlenül befolyásolja a színérzékelés minőségét és pontosságát.
Fontos megjegyezni, hogy a szerzett színlátászavarok általában progresszívek, azaz fokozatosan romlanak, ahogy a kiváltó ok súlyosbodik. Ezzel szemben a genetikai színlátászavarok általában stabilak, vagyis nem romlanak az idő múlásával.
A diagnózis felállítása szemészeti vizsgálatokkal történik, melyek során különböző színteszt-táblákat használnak a színérzékelés pontosságának felmérésére. A kezelés a kiváltó októl függ, és célja a sárgafolt védelme és a további károsodás megelőzése. Genetikai színlátászavarokra jelenleg nincs gyógymód, de speciális lencsék segíthetnek a színek jobb megkülönböztetésében.
A sárgafolt degeneráció (AMD): Típusai, okai és kockázati tényezői
A sárgafolt degeneráció (AMD) egy progresszív szembetegség, amely közvetlenül érinti a sárgafoltot (makula), azt a területet a retinán, amely felelős az éles, központi látásért és a színérzékelésért. Mivel a makula kulcsfontosságú a finom részletek észlelésében, az AMD jelentős látásromlást okozhat, megnehezítve az olvasást, a vezetést és az arcok felismerését.
Az AMD-nek két fő típusa van: a száraz (atrofikus) AMD és a nedves (exudatív) AMD. A száraz AMD a gyakoribb forma, amely a makula sejtjeinek fokozatos elvékonyodásával és pusztulásával jár. Ezt a folyamatot drusen, azaz sárgás lerakódások megjelenése kíséri a retina alatt. A száraz AMD általában lassabban romlik, mint a nedves AMD.
A nedves AMD a súlyosabb forma, amelyet kóros erek növekedése okoz a retina alatt. Ezek az új erek gyengék és hajlamosak szivárogni vért és folyadékot, ami a makula duzzanatát és károsodását eredményezi. A nedves AMD gyors látásvesztést okozhat, ha nem kezelik.
Az AMD pontos okai nem teljesen ismertek, de számos kockázati tényezőt azonosítottak:
- Kor: Az AMD kockázata az életkor előrehaladtával nő. A leggyakoribb a 60 év felettiek körében.
- Genetika: Az AMD örökletes lehet. Ha a családban előfordult AMD, nagyobb a valószínűsége a betegség kialakulásának.
- Dohányzás: A dohányzás jelentősen növeli az AMD kockázatát.
- Családi kórtörténet: Azoknak, akiknek a családjában előfordult AMD, nagyobb a kockázatuk.
- Szív- és érrendszeri betegségek: A magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és más szív- és érrendszeri betegségek növelhetik az AMD kockázatát.
- Túlsúly és elhízás: Az elhízás összefüggésbe hozható az AMD fokozott kockázatával.
- Étrend: A vitaminokban és ásványi anyagokban szegény étrend hozzájárulhat az AMD kialakulásához.
Az AMD legfontosabb kockázati tényezője az életkor, de a genetikai hajlam, a dohányzás és az egészségtelen életmód jelentősen befolyásolhatja a betegség kialakulásának esélyét és súlyosságát.
Fontos megjegyezni, hogy az AMD nem okoz teljes vakságot, de jelentősen ronthatja a központi látást, ami befolyásolja a mindennapi tevékenységeket. A korai felismerés és a megfelelő kezelés segíthet lassítani a betegség progresszióját és megőrizni a látást.
Az AMD diagnosztizálására különböző vizsgálatokat alkalmaznak, beleértve a szemfenék vizsgálatát, a fluoreszcein angiográfiát és az optikai koherencia tomográfiát (OCT). Ezek a vizsgálatok segítenek azonosítani a druseneket, a kóros ereket és a retina egyéb elváltozásait.
Bár az AMD-t nem lehet gyógyítani, számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre a betegség progressziójának lassítására és a látás megőrzésére. A száraz AMD esetében a kezelés általában a vitaminok és ásványi anyagok szedésére összpontosít, míg a nedves AMD-t általában anti-VEGF injekciókkal kezelik, amelyek gátolják a kóros erek növekedését.
Az egészséges életmód, beleértve a dohányzás elkerülését, a kiegyensúlyozott táplálkozást és a rendszeres testmozgást, segíthet csökkenteni az AMD kockázatát és lassítani a betegség progresszióját.
Az AMD diagnosztizálása: Vizsgálati módszerek és eljárások
Az AMD diagnosztizálása több lépésből álló, komplex folyamat, melynek célja a betegség korai felismerése és a megfelelő kezelés megkezdése. Mivel a sárgafolt (makula) felelős a központi látásélességért és a színérzékelésért, az AMD által okozott károsodás ezen funkciók romlásához vezet. A diagnózis felállításához szemészeti szakvizsgálat szükséges.
A vizsgálat első lépése a látásélesség mérése, mely során tábláról kell betűket vagy szimbólumokat olvasni különböző távolságokból. Ez feltárhatja a központi látásélesség csökkenését, ami az AMD egyik korai jele lehet.
Ezt követi a szemfenék vizsgálata, melyet pupillatágítással végeznek. A szemész orvos egy speciális eszközzel (oftalmoszkóppal) megvizsgálja a retinát, a sárgafoltot és az ereket. Ekkor láthatók az AMD-re jellemző elváltozások, például a drusák (sárgás lerakódások a retina alatt) vagy a neovaszkularizáció (új, kóros erek képződése).
Fontos diagnosztikai eszköz az Amsler-rács teszt. Ez egy rácsos ábra, melynek közepén egy pont található. A betegnek egyenként kell néznie a rácsot mindkét szemével, és jeleznie, ha a vonalak hullámosnak, torznak tűnnek, vagy ha hiányoznak részek a rácsból. A torzulások az AMD okozta retinális elváltozásokra utalhatnak.
A pontos diagnózis felállításához és a kezelés megtervezéséhez gyakran szükség van képalkotó eljárásokra is:
- Fluoreszcein angiográfia (FFA): Kontrasztanyagot fecskendeznek a vénába, majd speciális kamerával fényképeket készítenek a retina ereiről. Ez segít kimutatni a kóros ereket és a szivárgásokat.
- Optikai koherencia tomográfia (OCT): Ez egy non-invazív képalkotó módszer, mely részletes keresztmetszeti képet ad a retináról és a sárgafoltról. Segít azonosítani a retinális rétegek szerkezetének elváltozásait, a folyadékgyülemet és a drusákat.
Az AMD diagnosztizálásának legfontosabb eleme a rendszeres szemészeti szakvizsgálat, különösen a kockázati csoportba tartozóknál (idősek, családi halmozódás, dohányzás). A korai felismerés növeli a kezelés sikerességének esélyét és a látás megőrzésének lehetőségét.
Az AMD diagnózisának felállítása után a szemész orvos javaslatot tesz a legmegfelelőbb kezelési módszerre, mely a betegség típusától és stádiumától függ.
Az AMD kezelési lehetőségei: Gyógyszeres terápia, lézeres kezelés és egyéb módszerek
A sárgafolt degeneráció (AMD) kezelése a látás megőrzésének kulcsa, mivel ez a terület felelős az éleslátásért és a színérzékelésért. Bár a betegség jelenleg nem gyógyítható, számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre a progresszió lassítására és a látás javítására.
Gyógyszeres terápia: Az AMD nedves formájának kezelésében a legelterjedtebb módszer az anti-VEGF (vascular endothelial growth factor) gyógyszerek intravitreális injekciója. Ezek a gyógyszerek gátolják az új, kóros erek növekedését a sárgafolt területén, amelyek vérzést és folyadékszivárgást okozhatnak, súlyosan károsítva a látást. Az injekciókat általában rendszeresen, havonta vagy kéthavonta kell beadni a hatás fenntartása érdekében.
Lézeres kezelés: Két fő lézeres kezelési módszer létezik az AMD esetében. A fotokoaguláció egy régebbi technika, mely során hővel roncsolják a kóros ereket. Ezt a módszert ma már ritkábban alkalmazzák, mivel károsíthatja a környező egészséges szöveteket is. A fotodinamikus terápia (PDT) egy modernebb eljárás, mely során egy fényérzékeny gyógyszert adnak be a betegnek, majd egy speciális lézerrel aktiválják azt a kóros erekben, elpusztítva azokat anélkül, hogy a környező szövetek károsodnának. A PDT-t általában az anti-VEGF terápiával kombinálva alkalmazzák.
Egyéb módszerek:
- Életmódbeli változtatások: Az egészséges táplálkozás, a dohányzás abbahagyása és a rendszeres testmozgás mind hozzájárulhatnak az AMD progressziójának lassításához.
- Vitaminok és ásványi anyagok: Bizonyos vitaminok és ásványi anyagok, mint például a C-vitamin, E-vitamin, lutein, zeaxantin és cink, segíthetnek a látás megőrzésében.
- Látássegítő eszközök: Nagyítók, speciális lámpák és egyéb eszközök segíthetnek a látáskárosodást elszenvedőknek a mindennapi tevékenységek elvégzésében.
A sárgafolt degeneráció kezelésének célja a látás megőrzése és a betegség progressziójának lassítása, nem pedig a teljes gyógyulás elérése. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés elengedhetetlen a látás minőségének megőrzéséhez.
Fontos, hogy az AMD-vel diagnosztizált betegek rendszeresen járjanak szemészeti vizsgálatokra, hogy a kezelés hatékonyságát nyomon követhessék és szükség esetén módosíthassák.
A sárgafolt védelme: Életmódbeli tanácsok és táplálkozási javaslatok
A sárgafolt, a retinánk központi területe, elengedhetetlen a tiszta látáshoz és a színérzékeléshez. Megóvása érdekében számos életmódbeli és táplálkozási javaslatot érdemes követni.
Az UV-sugárzás károsíthatja a sárgafoltot, ezért elengedhetetlen a megfelelő védelem. Viseljen UV-szűrős napszemüveget a napos időszakokban, különösen erős napsugárzás esetén.
A dohányzás jelentősen növeli a makuladegeneráció kockázatát, mely a sárgafolt betegsége. A dohányzás abbahagyása az egyik legfontosabb lépés a sárgafolt védelmében.
A helyes táplálkozás kulcsfontosságú a sárgafolt egészségének megőrzéséhez. Fontos a luteinben és zeaxantinban gazdag ételek fogyasztása.
Milyen ételeket érdemes fogyasztani a sárgafolt védelmében?
- Zöld leveles zöldségek: spenót, kelkáposzta, mángold.
- Színes zöldségek: paprika (különösen a narancssárga és piros), kukorica.
- Gyümölcsök: narancs, kivi, szőlő.
- Tojás: A tojássárgája is tartalmaz luteint és zeaxantint, bár kevésbé koncentráltan, mint a zöld leveles zöldségek.
Az omega-3 zsírsavak is fontosak a szem egészségéhez. Fogyasszon rendszeresen halat (lazac, tonhal, makréla) vagy szedjen omega-3 étrend-kiegészítőt.
A kiegyensúlyozott étrend, a dohányzás kerülése és a megfelelő UV-védelem a sárgafolt védelmének alapkövei.
Érdemes rendszeresen szemészeti vizsgálaton részt venni, különösen 50 éves kor felett, hogy időben észrevegyék a problémákat és megkezdhessék a kezelést.
A sárgafolt védelme érdekében tehát figyeljünk a megelőzésre, a megfelelő táplálkozásra és a rendszeres orvosi ellenőrzésekre.
A lutein és zeaxantin szerepe a sárgafolt egészségében
A lutein és a zeaxantin két karotinoid, amelyek kiemelkedő fontossággal bírnak a sárgafolt egészségének megőrzésében. Ezek az antioxidánsok szelektíven halmozódnak fel a sárgafoltban, ami a retina központi területe, felelős az éleslátásért és a színérzékelésért.
A lutein és zeaxantin úgy működik, mint egy természetes „szemüveg”, amely kiszűri a káros kék fényt. A kék fény, amely a napfényben és digitális eszközök képernyőjéből is származik, oxidatív stresszt okozhat a retina sejtjeiben, ami hosszú távon károsíthatja azokat. A lutein és zeaxantin elnyelik ezt a kék fényt, csökkentve a retina sejtjeinek terhelését.
Ezen kívül a lutein és zeaxantin antioxidáns hatással rendelkeznek. Semlegesítik a szabad gyököket, amelyek a sejtek anyagcseréje során keletkeznek, és károsíthatják a sejtfalakat, a fehérjéket és a DNS-t. A sárgafoltban felhalmozódó lutein és zeaxantin csökkentik az oxidatív stressz okozta károkat, védve a retina sejtjeit a degenerációtól.
Az időskori makuladegeneráció (AMD), a látásvesztés vezető oka az idősebb korosztályban, szoros összefüggésben áll a lutein és zeaxantin alacsony szintjével a sárgafoltban.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a luteinben és zeaxantinban gazdag étrend, vagy a táplálékkiegészítők fogyasztása segíthet megelőzni vagy lassítani az AMD előrehaladását. Zöld leveles zöldségek, mint a spenót és a kelkáposzta, valamint a tojássárgája kiváló forrásai ezeknek a karotinoidoknak. Fontos, hogy elegendő luteint és zeaxantint fogyasszunk a sárgafolt egészségének megőrzése érdekében.
