Az inkrementális jeladók, más néven impulzusadó vagy kvadratúra jeladó, alapvető eszközök a forgómozgás vagy lineáris mozgás mérésére. Működésük azon alapul, hogy a mozgás során impulzusokat generálnak, melyek száma arányos a megtett úttal. Ezek az impulzusok A és B csatornákon jelennek meg, melyek fáziseltolással rendelkeznek egymáshoz képest (általában 90 fokkal). Ez a fáziseltolás teszi lehetővé a forgásirány meghatározását.
Az inkrementális jeladók nem adnak abszolút pozíciót, hanem a kiindulóponttól számított relatív elmozdulást jelzik. Emiatt a rendszernek ismernie kell a kiindulási pozíciót, és a jeladóból érkező impulzusokat folyamatosan számolnia kell. Az impulzusok sűrűsége (impulzus/fordulat vagy impulzus/méter) határozza meg a mérési felbontást. Minél több impulzus jut egy fordulat vagy méter útra, annál pontosabb a mérés.
Az inkrementális jeladók legfontosabb alkalmazásai közé tartozik a robotika, a CNC gépek, a nyomdagépek, a szerszámgépek, a mérőeszközök és általában minden olyan terület, ahol pontos pozícionálásra vagy sebességszabályozásra van szükség.
A jeladók robusztusak és viszonylag olcsók, ami széles körű elterjedésükhöz vezetett. A pontosságuk és megbízhatóságuk ellenére fontos figyelembe venni a környezeti tényezőket, mint a hőmérséklet és a vibráció, melyek befolyásolhatják a mérési eredményeket. Emellett a jeladó kábelezése és a jelfeldolgozó elektronika minősége is kritikus tényező a pontos működéshez.
Az inkrementális jeladók működési elve: Optikai, mágneses és kapacitív megoldások
Az inkrementális jeladók működési elve alapvetően három fő technológiára épül: optikai, mágneses és kapacitív. Mindhárom módszer célja, hogy a tengely elfordulását impulzussorozattá alakítsa, de a megvalósításukban jelentős különbségek vannak.
Optikai jeladók: Ezek a legelterjedtebb típusok. Működési elvük egy kódolt tárcsán alapul, melyen átlátszó és átlátszatlan szegmensek váltakoznak. Egy fényforrás (általában LED) a tárcsán keresztül világít, és a fényérzékelők (fotodiódák vagy fototranzisztorok) érzékelik a fény áthaladását. A tárcsa forgásakor a fényérzékelők impulzusokat generálnak, melyek a tengely elfordulásának mértékét jelzik. Az optikai jeladók nagy felbontásúak lehetnek, de érzékenyek a szennyeződésekre és a vibrációra.
Mágneses jeladók: Ebben az esetben a kódolt tárcsa mágneses pólusokkal rendelkezik. A tárcsa közelében elhelyezett mágneses érzékelők (például Hall-érzékelők) érzékelik a mágneses mező változásait a tárcsa forgásakor. A mágneses jeladók robusztusabbak és kevésbé érzékenyek a szennyeződésekre, mint az optikai jeladók, de általában alacsonyabb a felbontásuk.
Kapacitív jeladók: Ezek a jeladók a kapacitás változását használják a tengely elfordulásának mérésére. A tárcsa és egy rögzített elektróda között kapacitás alakul ki. A tárcsa forgásakor a távolság és/vagy a felület változása módosítja a kapacitást, amit egy áramkör érzékel és impulzusokká alakít. A kapacitív jeladók kompakt méretűek és alacsony fogyasztásúak lehetnek, de érzékenyek a nedvességre és a hőmérsékletre.
A technológia kiválasztása az adott alkalmazás követelményeitől függ. A nagy pontosságot igénylő alkalmazásokhoz optikai jeladók, a zord környezeti feltételeket elviselő alkalmazásokhoz mágneses jeladók, míg a kompakt méretet és alacsony fogyasztást igénylő alkalmazásokhoz kapacitív jeladók lehetnek a legmegfelelőbbek.
Fontos megjegyezni, hogy mindhárom technológia esetében a jeladók különböző felbontással (impulzus/fordulat) érhetők el, ami befolyásolja a mérés pontosságát. A felbontás kiválasztása szintén az adott alkalmazás igényeitől függ.
Az A és B csatornák szerepe és a fáziskülönbség értelmezése
Az inkrementális jeladók alapvető működése az A és B csatornák által szolgáltatott jelmintákon alapul. Mindkét csatorna négyszögjeleket generál, melyek egymáshoz képest 90 fokos fáziseltolással rendelkeznek. Ez a fáziskülönbség teszi lehetővé a forgásirány meghatározását.
Nézzük meg közelebbről az A és B csatornák szerepét! Képzeljük el, hogy a jeladó egy tengelyhez van rögzítve, és a tengely forog. Ahogy a tengely forog, az A és B csatornák négyszögjeleket bocsátanak ki. Ha az A csatorna jel előbb vált magasba, mint a B csatorna jele, az azt jelenti, hogy a tengely az egyik irányba forog. Ha viszont a B csatorna jele előbb vált magasba, akkor a tengely a másik irányba forog.
A fáziskülönbség irányának értelmezése kulcsfontosságú a forgásirány meghatározásához. Ez a különbség teszi lehetővé, hogy a vezérlőrendszer megkülönböztesse a pozitív és negatív irányú mozgást.
A fáziskülönbség mértéke (90 fok) nem véletlen. Ez a kialakítás biztosítja, hogy minden egyes negyed ciklusban (azaz a jeladó egy-egy „kattanásakor”) információt kapjunk a forgásirányról. Enélkül a jeladó csak a mozgás sebességét tudná mérni, de az irányát nem.
A gyakorlatban a vezérlőrendszerek (pl. mikrokontrollerek) speciális áramköröket, úgynevezett kvadratúra dekódereket használnak az A és B jelek feldolgozására. Ezek az áramkörök folyamatosan figyelik a jelek állapotát és a váltásokat, így valós időben képesek meghatározni a forgásirányt és a megtett lépések számát. A pontosság érdekében a jeladó által generált jelnek tiszta és zajmentesnek kell lennie.
A jeladó felbontása és a impulzusok per fordulat (PPR) fogalma
Az inkrementális jeladók egyik legfontosabb jellemzője a felbontásuk, amit leggyakrabban „impulzusok per fordulatban” (PPR) adnak meg. Ez a szám azt mutatja meg, hogy a jeladó egy teljes tengelyfordulat alatt hány impulzust generál a kimenetén. Minél magasabb a PPR érték, annál finomabb, azaz pontosabb mérést tesz lehetővé a jeladó.
Gondoljunk bele: egy 100 PPR-es jeladó 3,6 fokonként generál egy impulzust (360 fok / 100 impulzus). Ezzel szemben egy 1000 PPR-es jeladó már 0,36 fokonként ad impulzust, ami tízszer pontosabb pozícióinformációt jelent. A magasabb felbontás elengedhetetlen például precíziós robotikában vagy CNC gépek vezérlésében.
Fontos megérteni, hogy a PPR érték nem feltétlenül jelenti a maximális mérési pontosságot. A jeladó által generált impulzusokat a vezérlőrendszernek fel kell dolgoznia, és a rendszer teljesítménye, valamint a zajszint is befolyásolhatja a ténylegesen elérhető pontosságot. A jeladó kiválasztásakor tehát nem csak a PPR értéket, hanem a teljes rendszer képességeit is figyelembe kell venni.
A PPR (impulzusok per fordulat) az az impulzusszám, amelyet az inkrementális jeladó egy teljes tengelyfordulat alatt generál, és ez közvetlenül befolyásolja a mérési pontosságot.
A jeladók adatlapjain gyakran találkozhatunk az „A”, „B” és „Z” csatornákkal. Az „A” és „B” csatornák közötti fáziskülönbség lehetővé teszi a forgásirány meghatározását, és négyszeresére növelheti a felbontást bizonyos vezérlőrendszerekben (kvadratúra dekódolás). A „Z” csatorna (más néven index jel) pedig egyetlen impulzust ad le minden fordulatnál, ami referencia pontként szolgál a pozícionáláshoz.
A jeladó pontosságát befolyásoló tényezők: hiszterézis, jitter és kvantálási hiba
Az inkrementális jeladók pontossága számos tényezőtől függ, melyek közül a hiszterézis, a jitter és a kvantálási hiba a legjelentősebbek. Ezek a hibák a jeladó által szolgáltatott pozíció-információ pontosságát rontják.
A hiszterézis azt jelenti, hogy a jeladó kimeneti jele nem pontosan követi a bemeneti mozgást. Például, ha egy tengely forgásirányt vált, a jeladó kimeneti jelének késése lehet, ami pontatlanságot eredményez a pozíció meghatározásában. Ezt gyakran a jeladó mechanikai vagy elektromágneses tulajdonságai okozzák.
A jitter a kimeneti jelek időbeli ingadozása, vagyis a jel nem egyenletesen vált állapotot. Ez az ingadozás a jeladóból származhat, de a környezeti zaj is okozhatja. A jitter különösen problémás lehet nagy sebességű alkalmazásokban, ahol a pontos időzítés kritikus fontosságú.
A kvantálási hiba az inkrementális jeladók természetes velejárója. Mivel a jeladó csak diszkrét impulzusokat generál, a tényleges pozíció és a jeladó által mért pozíció között mindig lesz egy kis különbség. Ezt a különbséget kvantálási hibának nevezzük, és mértéke függ a jeladó felbontásától. Minél nagyobb a felbontás (több impulzus per fordulat), annál kisebb a kvantálási hiba.
A hiszterézis, a jitter és a kvantálási hiba mind befolyásolják az inkrementális jeladók pontosságát. A tervezés során figyelembe kell venni ezeket a tényezőket a megfelelő jeladó kiválasztásához és a rendszer optimális működtetéséhez.
Fontos megjegyezni, hogy a jeladó pontosságát befolyásoló tényezők komplex kölcsönhatásban lehetnek egymással. Például a jitter felerősítheti a hiszterézis hatását. Ezért a pontos pozíció-információ eléréséhez elengedhetetlen a jeladó gondos kiválasztása és a rendszer megfelelő kalibrálása.
Az inkrementális jeladók bekötése: Feszültségtípusú (TTL, HTL) és áramtípusú kimenetek
Az inkrementális jeladók bekötésekor kulcsfontosságú a kimeneti jel típusa. A leggyakoribb típusok a feszültségtípusú (TTL, HTL) és az áramtípusú kimenetek. Mindegyiknek megvannak a saját előnyei és hátrányai, amelyeket figyelembe kell venni a rendszer tervezésekor.
Feszültségtípusú kimenetek (TTL, HTL): A TTL (Transistor-Transistor Logic) kimenetek általában 5V-os logikai szinteket használnak. Egyszerűen integrálhatók a legtöbb digitális áramkörbe, de érzékenyek lehetnek a zajra és a hosszú kábeleken jelentkező feszültségesésre. A HTL (High Threshold Logic) kimenetek magasabb feszültségszinteket használnak (általában 10-30V), ami jobb zajvédelmet biztosít, de speciálisabb bemeneti áramköröket igényelnek.
Fontos odafigyelni a tápfeszültség polaritására és a bekötési sorrendre! A helytelen bekötés a jeladó azonnali meghibásodásához vezethet.
A feszültségtípusú kimenetek bekötésekor elengedhetetlen a megfelelő lezáró ellenállások használata a jelvezetékek végén, különösen hosszú kábelek esetén. Ez minimalizálja a jelreflexiókat és a zajt.
Áramtípusú kimenetek: Az áramtípusú kimenetek (pl. 4-20mA) robusztusabbak és kevésbé érzékenyek a zajra és a feszültségesésre. Ezáltal ideálisak ipari környezetben, ahol hosszú kábelekre van szükség. Az áramtípusú jel bekötése során egy áramhurok alakul ki, amelyben a jeladó a mért értéknek megfelelő áramot szabályozza. A fogadó oldalon egy ellenálláson eső feszültséget mérnek, ami arányos az árammal.
Az áramtípusú jeladók bekötése általában bonyolultabb, mint a feszültségtípusú jeladóké, mivel speciális áramhurok-bemeneteket igényel. Azonban a zajvédelem és a megbízhatóság szempontjából gyakran megéri a plusz erőfeszítést.
A nulla jel (Z index) funkciója és használata
A nulla jel, vagy Z index, egy elengedhetetlen funkció az inkrementális jeladókban, különösen pozícionálási feladatoknál. Míg az A és B csatornák relatív elmozdulást mérnek, a Z index egy abszolút referencia pontot biztosít.
A Z jel tipikusan egyetlen impulzus per fordulat. Ez az impulzus pontosan meghatározott pozícióban generálódik a jeladó tengelyének egy teljes körbefordulása során. Ezt az impulzust használják a számláló visszaállítására vagy egy előre meghatározott értékre állítására, így ismert kezdőpontot biztosítva a méréshez.
A Z index használatával:
- Pontos pozícionálás érhető el.
- A jeladó tápellátásának megszakadása után is helyreállítható a pozíció.
- Minimalizálható a kumulatív hiba, ami a relatív mérés során felhalmozódhat.
Alkalmazási területei rendkívül széleskörűek, a CNC gépektől kezdve a robotikán át a csomagolóipari gépekig. A Z jel helyes használata kritikus a megbízható és pontos működéshez.
A Z index impulzus a jeladó „hazatérési pontja”, ami lehetővé teszi a rendszer számára, hogy mindig tudja, hol van a „nulla” pozíció.
Fontos megjegyezni, hogy a Z index impulzus szélessége és időzítése a jeladó típusától függ. Mindig gondosan tanulmányozza a jeladó adatlapját a helyes használat érdekében. A megfelelő illesztés a vezérlőrendszerhez elengedhetetlen a pontos működéshez.
Kvadratúra dekódolás: A forgásirány és a pozíció meghatározása
A kvadratúra dekódolás az inkrementális jeladók által generált A és B csatornák jelének értelmezésére szolgáló technika, amellyel meghatározható a forgás iránya és a pontos pozíció. Az A és B jelek fáziseltolással rendelkeznek egymáshoz képest (általában 90 fokkal), ami lehetővé teszi a forgás irányának megkülönböztetését.
A dekódolás alapelve az, hogy figyeljük, melyik csatorna változik először. Ha az A csatorna jelének felfutó éle megelőzi a B csatorna jelének felfutó élét, az egyik irányba történő forgást jelzi. Ezzel szemben, ha a B csatorna jelének felfutó éle megelőzi az A csatorna jelének felfutó élét, az ellenkező irányba történő forgást jelzi. Ezt a különbséget folyamatosan figyelni kell a pontos irány meghatározásához.
A pozíció meghatározása az inkrementális jeladók esetében nem abszolút, hanem relatív. Minden jeladó impulzus (vagy a kvadratúra dekódolás során generált minden élváltás) egy kis elmozdulást reprezentál. A pozíciót az impulzusok számolásával és az irány figyelembevételével követjük nyomon.
A legfontosabb megjegyezni, hogy a kvadratúra dekódolás lehetővé teszi nem csak a forgás irányának, hanem a megtett távolságnak (vagy elmozdulásnak) a pontos meghatározását is, az impulzusok számának és a jeladó felbontásának ismeretében.
A gyakorlatban a kvadratúra dekódolást tipikusan mikrokontrollerekkel vagy speciális jeladó dekóder IC-kkel valósítják meg. Ezek az eszközök képesek valós időben figyelni az A és B csatornák jeleit, detektálni az élváltásokat, és ennek megfelelően növelni vagy csökkenteni a pozíciószámlálót.
Fontos megjegyezni, hogy a jeladó felbontása (impulzusok száma per fordulat) meghatározza a pozíció pontosságát. Minél nagyobb a felbontás, annál pontosabban mérhető a forgás (vagy elmozdulás).
A jeladó jeleinek szűrése és zajcsökkentése
Az inkrementális jeladók jelei, különösen zajos környezetben, hajlamosak a hibákra. A zaj csökkentése kritikus a pontos pozícióméréshez. Több módszer is alkalmazható a jel minőségének javítására.
Az egyik leggyakoribb módszer az aluláteresztő szűrők használata. Ezek a szűrők eltávolítják a magas frekvenciájú zajt, amely torzíthatja a jeladó jeleit. Fontos a megfelelő vágási frekvencia kiválasztása, hogy a hasznos információ ne vesszen el.
A differenciális jelátvitel is hatékony zajcsökkentő technika. Ezzel a módszerrel a jeladó két vezetéken keresztül küldi a jelet, az egyik a normál jel, a másik pedig annak invertáltja. A vevőoldalon a két jel különbségét veszik, ami kioltja a közös módusú zajt.
A Hysteresis alkalmazása a jeladó kimenetén szintén segíthet a zaj okozta fals átmenetek elkerülésében. A Hysteresis bevezet egy küszöbértéket, ami megakadályozza, hogy kis zajingadozások átkapcsolják a jeladó kimenetét.
A jeladó jeleinek szűrése és zajcsökkentése elengedhetetlen a megbízható és pontos pozícióméréshez.
A árnyékolt kábelek használata is kulcsfontosságú a zaj minimalizálásában. Az árnyékolás megakadályozza, hogy a külső elektromágneses interferencia befolyásolja a jeladó jeleit.
Végül, a helyes földelés is fontos a rendszer zajszintjének csökkentéséhez. A földelési hurkok elkerülése és a közös földelési pont használata segíthet a zaj minimalizálásában.
Az inkrementális jeladók előnyei és hátrányai a más típusú jeladókkal szemben (abszolút, resolver)
Az inkrementális jeladók jelentős költségelőnnyel rendelkeznek az abszolút és resolver típusú jeladókkal szemben. Ez különösen nagy rendszerekben, ahol sok jeladóra van szükség, komoly megtakarítást jelenthet. Ezenkívül, egyszerűbb felépítésük miatt általában robosztusabbak és kevésbé érzékenyek a környezeti hatásokra.
Ugyanakkor az inkrementális jeladóknak is vannak hátrányaik. A legfontosabb, hogy nem adnak abszolút pozíciót. Minden indításkor vagy áramszünet után inicializálni kell őket, ami azt jelenti, hogy a rendszernek „emlékeznie” kell a pozícióra, vagy a jeladónak egy referencia pozícióba kell mozognia. Az abszolút jeladók ezzel szemben azonnal megadják a pontos pozíciót, ami kritikus fontosságú lehet bizonyos alkalmazásokban, például robotikában vagy szerszámgépek vezérlésében.
A resolverekhez képest az inkrementális jeladók általában nagyobb felbontást kínálnak adott méret és költség mellett. Viszont a resolverek analóg jelkimenettel rendelkeznek, ami zajérzékenyebb környezetben is megbízhatóbb lehet, és ellenállóbbak a vibrációval szemben. Az inkrementális jeladók általában digitális kimenettel rendelkeznek, ami egyszerűbbé teszi az adatfeldolgozást, de zajos környezetben zajszűrésre lehet szükség.
Az inkrementális jeladók legnagyobb hátránya az abszolút jeladókkal szemben, hogy az áramkimaradás vagy a mozgáskövetés elvesztése esetén újra kell kalibrálni a rendszert a pontos pozíció meghatározásához.
Összefoglalva, a jeladó típusának kiválasztása az adott alkalmazás követelményeitől függ. Ha a költség, a robusztusság és a nagy felbontás fontos szempont, és az inicializálás nem jelent problémát, akkor az inkrementális jeladó jó választás lehet. Ha viszont a pozíció azonnali, abszolút ismerete elengedhetetlen, akkor az abszolút vagy a resolver típusú jeladók a megfelelőbbek.
Gyakori alkalmazások: CNC gépek, robotika, szervomotorok és mérőeszközök
Az inkrementális jeladók számos ipari alkalmazásban kritikus szerepet töltenek be, különösen a CNC gépekben, a robotikában, a szervomotorokban és a precíziós mérőeszközökben. Működésük alapja az impulzusok generálása a tengely elfordulásával arányosan, melyek a vezérlőrendszer számára pontos pozíció- és sebességinformációt szolgáltatnak.
A CNC gépekben az inkrementális jeladók a szerszámmozgás pontos vezérléséhez elengedhetetlenek. A tengelyek pozícióját monitorozzák, lehetővé téve a komplex alakzatok nagy pontossággal történő megmunkálását. A jeladók visszacsatolást biztosítanak a vezérlőrendszer számára, ami korrigálja az esetleges eltéréseket, így garantálva a kívánt méreteket és felületi minőséget.
A robotikában az inkrementális jeladók a robotkarok ízületeinek pozíciójának és sebességének precíz szabályozásához szükségesek. Segítségükkel a robotok képesek pontosan végrehajtani a programozott mozgásokat, ami elengedhetetlen a gyártósorokon, a logisztikában és más automatizált feladatokban.
A szervomotorok az inkrementális jeladókat használják a zárt hurkú vezérléshez. A jeladó visszacsatolást ad a motor pozíciójáról, ami lehetővé teszi a vezérlő számára, hogy pontosan beállítsa a motor sebességét és pozícióját. Ez kritikus a precíziós alkalmazásokban, ahol a pontos pozícionálás és a sima mozgás elengedhetetlen.
A mérőeszközök, mint például a koordináta-mérőgépek (CMM), szintén inkrementális jeladókat alkalmaznak a mérendő tárgyak dimenzióinak nagy pontossággal történő meghatározásához. A jeladók a mérőfej mozgását követik, lehetővé téve a vezérlőrendszer számára a pontos mérések elvégzését.
Az inkrementális jeladók kulcsszerepet játszanak a pontos pozícionálást és mozgásvezérlést igénylő alkalmazásokban, mivel valós idejű visszacsatolást biztosítanak a vezérlőrendszer számára, ami elengedhetetlen a kívánt teljesítmény és pontosság eléréséhez.
Összefoglalva, az inkrementális jeladók széles körben elterjedtek azokban az iparágakban, ahol a precíz mozgásvezérlés és pozicionálás kritikus fontosságú. A CNC gépek, robotok, szervomotorok és mérőeszközök mind profitálnak a jeladók által nyújtott pontos és megbízható visszacsatolásból.
A jeladó kiválasztásának szempontjai: környezeti tényezők, sebesség és pontossági igények
A megfelelő inkrementális jeladó kiválasztásakor több szempontot is figyelembe kell venni. Először is, a környezeti tényezők kulcsfontosságúak. A jeladó működési hőmérséklet-tartománya, a páratartalom és a rázkódás tűrése mind befolyásolhatják a megbízhatóságát. Veszélyes környezetben (pl. robbanásveszélyes térben) tanúsított, speciális jeladókra lehet szükség.
Másodszor, a sebesség. A jeladó maximális fordulatszáma (RPM) nem lehet kevesebb, mint a rendszer maximális tervezett fordulatszáma. Ha a sebesség túl nagy, a jeladó nem tudja pontosan követni a mozgást, ami hibás mérésekhez vezethet.
Harmadszor, a pontosság. Az inkrementális jeladók pontossága a impulzusszámtól (PPR) függ. Minél nagyobb a PPR, annál pontosabb a mérés. A szükséges pontosság függ a konkrét alkalmazástól. Például egy CNC géphez sokkal pontosabb jeladóra van szükség, mint egy egyszerű pozícionálási rendszerhez.
A jeladó kiválasztásakor a legfontosabb, hogy a környezeti tényezők, a sebesség és a pontossági igények összhangban legyenek a jeladó specifikációival, biztosítva a megbízható és pontos működést.
Végül ne feledkezzünk meg a kábelezésről és a csatlakozókról sem. Ezeknek is ellenállónak kell lenniük a környezeti hatásoknak, és kompatibilisnek kell lenniük a vezérlőrendszerrel.
A jeladó élettartamát befolyásoló tényezők és a karbantartás szükségessége
Az inkrementális jeladók élettartamát számos tényező befolyásolja. A leggyakoribb okok közé tartozik a mechanikai kopás, a szennyeződések (por, olaj), a túlzott rezgés és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok. A folyamatos használat során a csapágyak elhasználódhatnak, ami pontatlan mérésekhez, sőt, akár a jeladó meghibásodásához is vezethet.
A környezeti hatások is jelentősen lerövidíthetik az élettartamot. A nedvesség korróziót okozhat, a por pedig eltömítheti az optikai érzékelőket. A túlzott rezgés a belső alkatrészek kilazulásához vezethet.
A karbantartás kulcsfontosságú a jeladó hosszú élettartamának biztosításához. Rendszeres ellenőrzés és tisztítás javasolt, különösen poros vagy olajos környezetben. A csapágyak kenése is fontos, de a megfelelő kenőanyag kiválasztása elengedhetetlen.
A jeladók élettartamának maximalizálása érdekében a megelőző karbantartás elengedhetetlen.
A karbantartás gyakorisága a használati körülményektől függ. Nagy terhelésű alkalmazásoknál gyakoribb ellenőrzés szükséges.
A karbantartás során figyelni kell a következőkre:
- A jeladó házának tisztasága
- A csatlakozók épsége
- A kábelek sérülésmentessége
- A rögzítés stabilitása
A pontatlan mérések vagy a furcsa zajok a jeladó meghibásodásának jelei lehetnek. Ebben az esetben érdemes szakemberhez fordulni.
