Az ultrahangos riasztók az utóbbi időben egyre népszerűbbé váltak, mint kártevők elleni védekezés egyszerű és állítólag humánus módja. A boltok polcain és az online hirdetésekben gyakran találkozunk velük, melyek a rágcsálók, rovarok és akár a kutyák elriasztását ígérik. A vonzerőjük abban rejlik, hogy vegyszermentes megoldást kínálnak, ami különösen fontos a kisgyermekes családok és a háziállatot tartók számára.
Azonban a kezdeti lelkesedés után hamar felmerülnek a kérdések: Valóban működnek ezek a készülékek? Nincs-e káros hatásuk az emberre vagy a háziállatokra? A gyártók általában azt állítják, hogy az ultrahang az ember számára nem hallható, és csak a kártevőket zavarja. Ugyanakkor számos kutatás és felhasználói tapasztalat kérdőjelezi meg ezt az állítást.
A legfontosabb kérdés, hogy az ultrahangos riasztók hatékonysága valóban alátámasztott-e, vagy csupán egy jól hangzó marketingfogásról van szó?
A következő oldalakon részletesen megvizsgáljuk az ultrahangos riasztók árnyoldalait, bemutatva a lehetséges kockázatokat és a tudományos bizonyítékokat. Emellett gyakorlati tanácsokat adunk, hogy hogyan védekezhetünk hatékonyan a kártevők ellen, figyelembe véve az egészségünket és a környezetünket is.
Mi az az ultrahangos riasztó és hogyan működik?
Az ultrahangos riasztók olyan eszközök, melyek az emberi fül számára nem hallható, magas frekvenciájú hanghullámokat bocsátanak ki. Ezek a hullámok elvileg zavarják, irritálják a kártevőket (például rágcsálókat, rovarokat, sőt, egyes állítólagos modellek a kutyákat és macskákat is), ezáltal elriasztva őket a védett területről.
Működési elvük egyszerű: egy elektronikus áramkör generál egy magas frekvenciájú jelet, melyet egy hangszóró alakít át ultrahanghullámokká. A frekvencia általában 20 kHz feletti, ami az emberi hallás felső határa. A gyártók gyakran állítják, hogy a különböző kártevők más-más frekvenciára érzékenyek, ezért egyes riasztók állítható frekvenciával rendelkeznek.
Az ideális elmélet szerint a kártevők, amelyek érzékelik ezeket a hangokat, kellemetlenül érzik magukat, és inkább elkerülik a területet. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. A hatékonyságuk számos tényezőtől függ, mint például a kártevő fajtája, a riasztó teljesítménye, a tér elrendezése és az esetleges akadályok (falak, bútorok), melyek elnyelhetik vagy visszaverhetik a hanghullámokat.
Fontos megjegyezni, hogy az ultrahang terjedése lineáris, azaz nem kerüli meg az akadályokat úgy, mint a hagyományos hang. Ez azt jelenti, hogy ha egy rágcsáló egy asztal mögött bújik meg, a riasztó által kibocsátott hanghullámok valószínűleg nem érik el.
Az ultrahangos riasztók lényege, hogy magas frekvenciájú hanghullámokat bocsátanak ki, melyek elvileg elriasztják a kártevőket anélkül, hogy az emberek vagy a háziállatok (legalábbis elméletileg) hallanák vagy károsan befolyásolnák őket.
Azonban kritikus kérdés, hogy valóban működnek-e, és ha igen, milyen körülmények között. A következő szakaszokban részletesen megvizsgáljuk a hatékonyságukkal kapcsolatos tudományos bizonyítékokat és a potenciális káros hatásokat.
Milyen állatok ellen használják az ultrahangos riasztókat?
Az ultrahangos riasztókat a gyártók és forgalmazók sokféle állat ellen ajánlják. A leggyakoribb célpontok közé tartoznak a rágcsálók, mint például a patkányok és egerek, akiknek állítólag zavarja a tájékozódását és kommunikációját a magas frekvenciájú hang. Emellett gyakran hirdetik őket rovarok (szúnyogok, legyek, csótányok) távol tartására is, bár ennek hatékonysága erősen kérdéses.
A kutyák és macskák elleni verziók is léteznek, melyek célja a nem kívánt látogatók elriasztása a kertből vagy a ház elől. Néha még vadon élő állatok, például nyestek vagy rókák ellen is bevetik őket, bár itt a hatásosság még bizonytalanabb. Azonban fontos megjegyezni, hogy az ultrahang nem válogat, így ha van háziállatunk (pl. hörcsög, tengerimalac), ami ugyanazon a frekvencián érzékeny, a riasztó neki is árthat.
A legtöbb ultrahangos riasztó hatékonysága erősen függ a konkrét eszköz minőségétől, a beállított frekvenciától, az adott állat érzékenységétől, és a környezeti tényezőktől. Sőt, sok állat idővel megszokja a hangot, így az elveszíti a hatását.
Tehát mielőtt vásárolunk, alaposan mérlegeljük, hogy valóban megoldást jelent-e a problémánkra, és ne feledkezzünk meg az esetleges negatív hatásokról sem a saját vagy a szomszédos háziállatokra.
A gyártók által állított hatékonyság: valós eredmények vagy marketingfogás?
Az ultrahangos riasztók hatékonyságát a gyártók gyakran csodafegyverként tálalják, ám a valóság ennél jóval árnyaltabb. A reklámokban elhangzó ígéretek – miszerint a készülék távol tartja a rágcsálókat, rovarokat és más kártevőket anélkül, hogy bármilyen kárt okozna nekik – sokszor túlzóak és félrevezetőek.
Számos tudományos vizsgálat próbálta feltárni az ultrahangos riasztók valódi hatékonyságát. Az eredmények azonban nem egyértelműek. Egyes laboratóriumi körülmények között végzett kísérletek kimutattak bizonyos mértékű riasztó hatást, de ezek a hatások a valós környezetben, ahol a kártevőknek számos egyéb ingerrel kell megküzdeniük, jelentősen csökkenhetnek, vagy akár teljesen el is tűnhetnek. A rágcsálók például idővel hozzászokhatnak a hanghoz, és egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják azt.
A marketinganyagok gyakran hangsúlyozzák, hogy a készülékek „biztonságosak” és „humánusak”. Bár az ultrahang általában nem okoz közvetlen sérülést, a folyamatos, magas frekvenciájú zaj stresszt okozhat az állatokban, ami hosszú távon befolyásolhatja a viselkedésüket és egészségüket. Ez a „humánus” megközelítés tehát kérdéses lehet.
Sokan arról számolnak be, hogy az ultrahangos riasztók nem hoztak javulást a kártevőhelyzetben, sőt, egyes esetekben a kártevők aktivitása még fokozódott is. Ez arra utal, hogy a készülékek nem alkalmasak önmagukban a problémák megoldására.
Fontos megjegyezni, hogy a kártevők elleni védekezés komplex feladat, amely több tényezőtől függ. A takarítás, a megfelelő tárolás és a rések, repedések betömítése sokkal hatékonyabb módszerek lehetnek, mint a kizárólag ultrahangra hagyatkozás. Az ultrahangos riasztók legfeljebb kiegészítő eszközként jöhetnek szóba, de sosem szabad őket a problémamegoldás egyetlen módjának tekinteni.
Tudományos kutatások az ultrahangos riasztók hatékonyságáról: mit mondanak a tanulmányok?
Számos tudományos kutatás vizsgálta az ultrahangos riasztók hatékonyságát különböző kártevők, például rágcsálók, rovarok és kutyák ellen. Az eredmények azonban nagyon vegyesek és gyakran ellentmondásosak.
Sok laboratóriumi körülmények között végzett tanulmány azt mutatta, hogy az ultrahangos riasztók kezdetben elriaszthatják a kártevőket, ám ez a hatás gyorsan csökkenhet, ahogy az állatok hozzászoknak a hanghoz. Ezt habituációnak nevezik. Például, rágcsálók esetében kimutatták, hogy néhány napon belül már nem reagálnak a korábban elkerülő viselkedést kiváltó ultrahangra.
A valós környezetben, például lakásokban vagy kertekben végzett kutatások még kevésbé támasztják alá az ultrahangos riasztók hatékonyságát. Ezek a vizsgálatok gyakran azt mutatják, hogy a riasztók nem csökkentik szignifikánsan a kártevők jelenlétét, sőt, néha még vonzzák is őket, mivel a hangok zavarják a természetes kommunikációjukat.
A legtöbb tudományos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az ultrahangos riasztók nem jelentenek hatékony megoldást a kártevők elleni védekezésre, különösen hosszú távon. A várt hatás elmaradása gyakran a készülékek gyenge minőségének, a helytelen elhelyezésnek vagy a kártevők adaptációs képességének tudható be.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző kártevők eltérően reagálhatnak az ultrahangra. Például, néhány rovar érzékenyebb lehet bizonyos frekvenciákra, mint a rágcsálók. Azonban még ezekben az esetekben is a hatékonyság erősen kérdéses, és nem helyettesíti a bevált védekezési módszereket.
Egyes tanulmányok azt is feltárták, hogy az ultrahangos riasztók negatív hatással lehetnek háziállatokra, különösen kutyákra és macskákra, amelyek sokkal szélesebb frekvenciatartományban hallanak, mint az emberek. Bár az emberek által nem hallható, a magas frekvenciájú hangok számukra zavaróak és stresszesek lehetnek.
Összességében a tudományos bizonyítékok alapján az ultrahangos riasztók nem tekinthetők megbízható megoldásnak a kártevők elleni védekezésre. A hatékonyabb és biztonságosabb módszerek, például a mechanikai védekezés, a higiénia és a célzott irtószerek alkalmazása javasolt.
Az ultrahangos riasztók lehetséges káros hatásai az állatokra: stressz, viselkedésváltozás, halláskárosodás
Az ultrahangos riasztók, bár az emberi fül számára általában nem hallható hangokat bocsátanak ki, jelentős hatással lehetnek az állatokra. A problémát az okozza, hogy a különböző állatfajok hallási tartományai eltérőek, és sokuk sokkal szélesebb frekvenciákat képes érzékelni, mint mi. Ez azt jelenti, hogy amit mi csendnek hallunk, az számukra egy folyamatos, zavaró zajforrás lehet.
A stressz az egyik leggyakoribb probléma. A folyamatos ultrahangos zajnak való kitettség szorongást, idegességet és általános nyugtalanságot okozhat az állatokban. Ez különösen igaz a háziállatokra, akik nem tudnak elmenekülni a zaj elől, és folyamatosan ki vannak téve neki a lakásban vagy a kertben.
Ennek következtében viselkedésváltozások is megfigyelhetők. A kutyák például agresszívabbá válhatnak, ugatósabbak lehetnek, vagy túlzottan félénkekké válhatnak. A macskák elkezdenek bújni, kerülni az embereket, vagy szokatlan helyeken végezni a dolgukat. A rágcsálók, mint a hörcsögök és a tengerimalacok, szintén stresszes viselkedést mutathatnak, például idegesen futkosnak a ketrecben, vagy túlzottan tisztálkodnak.
A legkomolyabb probléma azonban a halláskárosodás. Bár az ultrahangos riasztók által kibocsátott hangok általában nem elég erősek ahhoz, hogy azonnali halláskárosodást okozzanak, a hosszú távú kitettség károsíthatja a belső fül érzékeny sejtjeit. Ez különösen veszélyes a fiatal állatokra, akiknek a hallószerve még fejlődésben van.
A legfontosabb, hogy az ultrahangos riasztók használata során vegyük figyelembe a háziállataink és a környékünkön élő vadon élő állatok jólétét. A túlzott vagy indokolatlan használat komoly károkat okozhat a hallásukban és a viselkedésükben.
Fontos megjegyezni, hogy a hatás nem csak a háziállatokra korlátozódik. A vadon élő állatok, mint a madarak, denevérek és rovarok is érzékenyek lehetnek az ultrahangra. A riasztók használata zavarhatja a táplálkozásukat, a párzási szokásaikat és a navigációjukat.
A probléma összetettsége miatt fontos alaposan mérlegelni az ultrahangos riasztók használatát, és alternatív, kevésbé káros megoldásokat keresni a kártevők elleni védekezésben.
Az ultrahangos riasztók hatása az emberekre: fejfájás, hányinger, irritáció
Bár az ultrahangos riasztókat gyakran a kártevők elleni humánus megoldásként reklámozzák, fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek az eszközök nem teljesen ártalmatlanok az emberekre sem. A kibocsátott magas frekvenciájú hangok, bár a legtöbb ember számára nem hallhatóak, egyeseknél fejfájást, hányingert és irritációt okozhatnak.
Különösen érzékenyek lehetnek a gyerekek és a háziállatok, akik hallása általában élesebb, mint a felnőtteké. Az állandó ultrahangos zajnak való kitettség hosszú távon fülzúgást (tinnitust) is kiválthat, ami jelentősen ronthatja az életminőséget.
A legfontosabb, hogy mielőtt ultrahangos riasztót vásárolunk, mérlegeljük a lehetséges kockázatokat, különösen akkor, ha kisgyermek, idős személy vagy háziállat él a háztartásban.
Fontos megjegyezni, hogy az ultrahangos riasztók hatékonysága is vitatott. Sok esetben a kártevők egyszerűen hozzászoknak a zajhoz, és továbbra is a területen maradnak. Így nem csak a potenciális egészségügyi kockázatot vállaljuk, de még a kívánt eredményt sem érjük el.
Amennyiben mégis ultrahangos riasztót használunk, figyeljünk a következőkre:
- Próbáljuk a lehető legalacsonyabb frekvencián beállítani.
- Ne helyezzük el a készüléket olyan helyiségben, ahol sokat tartózkodunk.
- Ha bármilyen kellemetlen tünetet tapasztalunk, azonnal kapcsoljuk ki a készüléket.
Érdemes alternatív kártevőirtási módszereket is megfontolni, amelyek kevésbé károsak az egészségre és a környezetre.
Az ultrahangos riasztók hatékonyságát befolyásoló tényezők: frekvencia, intenzitás, távolság, környezet
Az ultrahangos riasztók hatékonysága nagymértékben függ a frekvenciától, az intenzitástól, a távolságtól és a környezettől. A legtöbb ilyen eszköz általában 20 kHz feletti frekvencián működik, ami az emberi fül számára nem hallható, viszont elméletileg zavaró lehet bizonyos állatok számára. Azonban a különböző fajok eltérő érzékenységgel rendelkeznek az egyes frekvenciákra, sőt, egyazon faj egyedei között is lehetnek különbségek.
Az intenzitás, vagyis a hanghullám ereje szintén kulcsfontosságú. Egy gyenge ultrahangos jel valószínűleg nem lesz elegendő a kártevők elriasztásához, míg egy túl erős jel akár káros is lehet, különösen háziállatok vagy kisgyermekek számára, bár a gyártók általában igyekeznek ezt elkerülni.
A távolság alapvetően befolyásolja a riasztó hatékonyságát. Az ultrahangos hullámok terjedése korlátozott, és a jel intenzitása a távolsággal csökken. Ez azt jelenti, hogy egy adott területen több riasztóra lehet szükség a teljes lefedettséghez.
A környezet jelentősen befolyásolja az ultrahangos riasztók hatékonyságát. A kemény felületek (pl. csempe, beton) visszaverik a hanghullámokat, ami növelheti a hatékonyságot. Ezzel szemben a puha felületek (pl. szőnyegek, függönyök) elnyelik a hangot, csökkentve a hatótávolságot és a hatékonyságot.
Fontos megjegyezni, hogy a falak és egyéb akadályok blokkolják az ultrahangos hullámokat, ezért a riasztók nem hatékonyak a falakon túl vagy bútorok mögött. Ezért a riasztók elhelyezésekor figyelembe kell venni a helyiség akusztikai tulajdonságait és a kártevők várható mozgását.
Emellett a környezeti zajok is befolyásolhatják a riasztó hatékonyságát. Egy zajos környezetben az ultrahangos jel kevésbé lesz észrevehető a kártevők számára.
Az ultrahangos riasztók jogi szabályozása és etikai vonatkozásai
Az ultrahangos riasztók használata nem minden esetben egyértelműen szabályozott, és az etikai vonatkozásai is vitatottak. Nincsenek egységes, országos szintű jogszabályok, amelyek kifejezetten ezeket az eszközöket szabályoznák. Azonban a helyi önkormányzatok hozhatnak rendeleteket a zajszennyezésről, amelyek érinthetik az ultrahangos riasztók alkalmazását, különösen lakóövezetekben.
Sokak számára etikai kérdéseket vet fel, hogy az ultrahangos riasztók potenciálisan hatással lehetnek háziállatokra, kisgyermekekre (akik érzékenyebbek lehetnek az ultrahangra), sőt, akár a szomszédok életminőségére is. A környezettudatosság szempontjából is aggályos lehet a használatuk, ha nem célzottan, hanem széles körben alkalmazzák őket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a túlzott, indokolatlan vagy nem megfelelően beállított ultrahangos riasztó használata jogi következményekkel járhat, ha az zavarja a köznyugalmat vagy károkat okoz másoknak.
Érdemes tájékozódni a helyi rendeletekről, mielőtt ilyen eszközt alkalmazunk, és figyelembe venni a szomszédok, a háziállatok és a környezet szempontjait is. A felelős használat elengedhetetlen.
Alternatív védekezési módszerek kártevők és állatok ellen: humánus és hatékony megoldások
Az ultrahangos riasztók problematikus hatékonysága és potenciális káros hatásai miatt érdemes alternatív, humánus módszereket alkalmazni a kártevők és nem kívánt állatok távoltartására. Ezek a módszerek nem csak hatékonyabbak lehetnek hosszú távon, de az állatok jólétét is szem előtt tartják.
Megelőzés a kulcs: A legfontosabb, hogy megakadályozzuk a kártevők bejutását, illetve azt, hogy otthonunk vonzó legyen számukra. Ez magában foglalja az élelmiszerek megfelelő tárolását (pl. légmentesen záródó edényekben), a szemét rendszeres ürítését és a ház környékének tisztán tartását. Fontos a repedések, lyukak betömése a falakon és az alapzatban, mert ezeken keresztül könnyen bejuthatnak az egerek, patkányok és más apró állatok.
Természetes riasztószerek: Számos természetes anyag létezik, ami elriasztja a kártevőket. Például a borsmentaolaj, a fahéj és a szegfűszeg illata taszító hatású lehet az egerekre és a hangyákra. Ezeket az illóolajokat vattapamacsokra csepegtetve helyezhetjük el a problémás területeken. A macskamenta (Nepeta cataria) vonzza a macskákat, így elterelheti őket a kert védendő területeitől. A chili paprika por szintén hatékony lehet a nyulak és más növényevő állatok távoltartására a kertben.
Élő csapdák: Ha már bejutottak a kártevők, élve fogó csapdák használatával humánusan távolíthatjuk el őket. Fontos, hogy a csapdába esett állatokat minél hamarabb, a lakott területtől távol engedjük szabadon, lehetőleg olyan helyen, ahol van elegendő táplálék és menedék.
Növénytársítás és kerítés: A kertben a növénytársítás módszerével is védekezhetünk. Bizonyos növények (pl. fokhagyma, büdöske) illatukkal elriasztják a kártevőket. A kerítés fizikai akadályt képez, ami megakadályozza a nagyobb állatok (pl. nyulak, őzek) bejutását a kertbe. A kerítés magassága és a háló sűrűsége függ az elriasztandó állatok méretétől.
Hang- és fényriasztás (de okosan!): Bár az ultrahangos riasztók hatékonysága kérdéses, az időzített, véletlenszerű hang- és fényriasztás hatékonyabb lehet. Fontos azonban, hogy ezek ne zavarják a szomszédokat, és ne okozzanak stresszt a környékbeli háziállatoknak.
A kártevők elleni védekezésben a legfontosabb a holisztikus szemlélet: a megelőzés, a természetes riasztószerek, az élve fogó csapdák és a fizikai akadályok együttes alkalmazása a leghatékonyabb és leginkább humánus megoldás.
Professzionális segítség: Ha a problémát nem tudjuk saját kezűleg megoldani, érdemes szakemberhez fordulni. A kártevőirtók nem csak hatékonyabb módszereket alkalmazhatnak, de a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik, és humánus megoldásokat javasolnak.
Az alternatív módszerek alkalmazása türelmet igényel, de hosszú távon kifizetődő, hiszen nem csak a kártevőktől szabadulunk meg, hanem egy élhetőbb és környezettudatosabb otthont teremtünk.
Praktikus tippek az ultrahangos riasztók használatához: ha mégis ezt választjuk
Ha mindenképpen ultrahangos riasztót választunk, fontos néhány szempontot figyelembe venni, hogy minimalizáljuk a potenciális negatív hatásokat és maximalizáljuk a hatékonyságot.
- Helyezzük el a készüléket átgondoltan: Ne tegyük olyan helyre, ahol emberek vagy háziállatok tartózkodnak rendszeresen. Kerüljük a közvetlen közelüket, különösen a kisgyermekek és érzékenyebb háziállatok esetében.
- Teszteljük a készüléket: Mielőtt élesben bevetnénk, rövid ideig teszteljük a készüléket a kívánt területen. Figyeljük meg, hogyan reagálnak rá a háziállatok, ha vannak.
- Válasszunk állítható frekvenciájú készüléket: Az állítható frekvenciájú riasztók lehetővé teszik, hogy kísérletezzünk a különböző frekvenciákkal, megtalálva azt, amelyik a leghatékonyabb a célzott kártevő ellen, miközben a legkevésbé zavaró az emberek és háziállatok számára.
- Ne hagyjuk folyamatosan bekapcsolva: A folyamatos használat hozzászokást eredményezhet a kártevőkben, csökkentve a hatékonyságot. Időnként kapcsoljuk ki a készüléket.
- Kombináljuk más módszerekkel: Az ultrahangos riasztók nem csodaszerek. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha más, humánus módszerekkel kombináljuk a védekezést, mint például a higiénia fenntartása, a táplálékforrások eltávolítása és a fizikai akadályok felállítása.
Fontos megjegyezni, hogy az ultrahangos riasztók hatékonysága erősen vitatott, és a tudományos bizonyítékok korlátozottak.
A legfontosabb, hogy mérlegeljük a lehetséges kockázatokat és előnyöket, és csak akkor használjuk ezeket a készülékeket, ha minden más, humánusabb és bizonyítottan hatékony módszert már kipróbáltunk.
Mindig olvassuk el a készülék használati utasítását! A gyártók általában megadnak fontos információkat a biztonságos és hatékony használatról.
Hogyan válasszunk ultrahangos riasztót: szempontok a vásárlás előtt
Mielőtt ultrahangos riasztót vásárol, alaposan gondolja át a következő szempontokat. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen készüléket választ, különösen, ha háziállata vagy kisgyermeke van.
Először is, ellenőrizze a frekvenciatartományt. A legtöbb ultrahangos riasztó 20 kHz feletti frekvencián működik, ami az emberek számára nem hallható. Ugyanakkor, egyes állatok, mint például a kutyák, macskák, vagy rágcsálók, érzékelhetik ezeket a hangokat. Ha háziállata van, keressen olyan készüléket, amelynek a frekvenciája állítható, vagy olyan, amely kifejezetten állatbarátnak van tervezve. Fontos, hogy ne okozzon stresszt vagy fájdalmat az állatoknak.
Másodszor, vizsgálja meg a hatótávolságot. A gyártók általában megadnak egy maximális hatótávolságot, de ez a valóságban kevesebb lehet, függően a környezeti tényezőktől (pl. falak, bútorok). Mérje fel a területet, ahol használni szeretné a riasztót, és válasszon olyat, amely elegendő lefedettséget biztosít.
Harmadszor, vegye figyelembe az áramforrást. Vannak elemmel működő, hálózatról működő, és napelemes ultrahangos riasztók. Az elemes változatok mobilabbak, de rendszeresen cserélni kell az elemeket. A hálózati változatok megbízhatóbbak, de szükség van egy konnektorra a közelben. A napelemes változatok környezetbarátok, de a hatékonyságuk függ a napfény mennyiségétől.
A legfontosabb, hogy vásárlás előtt tájékozódjon a termék valós felhasználói véleményeiről és tesztjeiről. Keressen független forrásokat, amelyek objektíven értékelik a készülék hatékonyságát és biztonságosságát. Ne hagyatkozzon kizárólag a gyártó által közölt információkra!
Végül, gondolja át, milyen kártevő ellen szeretne védekezni. Egyes ultrahangos riasztók hatékonyabbak bizonyos kártevők ellen, mint mások. Például, egy egerek ellen tervezett riasztó nem biztos, hogy hatékony a szúnyogok ellen. Olvasson utána, melyik frekvenciatartomány a leghatékonyabb az adott kártevő ellen.
Gyakori tévhitek az ultrahangos riasztókkal kapcsolatban
Sokan hiszik, hogy az ultrahangos riasztók azonnal és véglegesen elűzik a kártevőket. Ez sajnos nem igaz. A hatás gyakran csak ideiglenes, és a kártevők hozzászokhatnak a hanghoz.
Egy másik tévhit, hogy minden frekvencia egyformán hatékony minden kártevő ellen. A valóságban a különböző fajok más frekvenciákra érzékenyek, és ami az egyikre hatásos, a másikra nem biztos.
A legfontosabb tévhit talán az, hogy az ultrahangos riasztók helyettesítik a megelőző intézkedéseket. Pedig a tisztaság, a megfelelő tárolás és a repedések, lyukak befoltozása sokkal hatékonyabb a kártevők távoltartásában.
Végül, sokan azt gondolják, hogy az ultrahang nem ártalmas a háziállatokra. Bár a legtöbb állat számára nem okoz közvetlen sérülést, a folyamatos ultrahang stresszt okozhat, különösen a rágcsálóknak és a macskáknak.
